Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Otthon érezvén magamat, fütyörészve haladtam le a forráshoz és telemerítettem vízzel a vászonedényt. Ittam is a vízből néhány tele kortyot. Nagyszerű, friss hideg víz ez a saját forrásombeli, aranyat ér! Meg fogom vele kínálni Reginát is. Hátha lehűti és pulykamérge elpárolog. Helyesebben szólva: vadmacska-mérge. Még mindig úgy kuporgott ott a fa alatt, mintha ugrani készült volna...
Az utasok Nagybányára érkeznek. Mi illetlenül fogadtaték saját lakásában Pióczáné asszony, mily
Elment a rendőrfőnökhöz s maga bejelentette az elkövetett violentiát, kérve, hogy ha lehet, kegyelmes büntetést szabjanak rá érte. A rendőrfőnök mindjárt küldött a kellemetlen emberért s maga elé hivatta, hogy szembesítse az. önvádlottal. Ez az ur feladta magát, hogy önt a saját lakásán felpofozta. Engem? Soha se tudok én róla semmit. Eltagadta a kapott pofont.
Sőt nagyon is beszélt róla. Még mindig azon törte a fejét, hová tünhetett el oly hirtelen, s Boglár Kálmánt is megkérdezte, nem tud-e valamit felőle? De igen, tudok felőle, visszonzá Boglár nyugodtan. Légy nyugodt, nincs semmi baja kedves barátodnak. Saját kocsimon vittem a Volkán-kastélyba, melynek, mint mondá, a vendége. Te vitted el! kiáltott Manó. Most már meg van oldva a rejtély.
Ez a Regina alighanem olybá vette a dolgot, mintha a saját családjából kapott volna rajta valakit egy csomó füllentésen és mintha tüntetni akart volna a haragjával, hogy ő nem olyan, mint ez a családjabeli hazug... Egyébbel ezt a teljesen fölösleges dühösködést egyhamarjában nem tudtam sem magyarázni, sem mentegetni.
Meg kell bizonyosodnom róla, hogy helyesen cselekedtem-e, amidőn elhagytam őrhelyemet, vagy megesett velem az az emeletes bolondéria, hogy a saját bajtársaim elől futottam el? Ez a gyanu annyira befészkelte magát a fejembe, hogy egy pillanatig sem tudtam volna tovább a barlangban megmaradni. Ki kellett mennem, hogy bizonyosságot szerezzek, még pedig bármily áron!
Horkoltam álmomban és azt gondoltam farkasmorgásnak; állapította meg a saját vígasztalására; azután megnyugodva sarkantyúzta meg a lecsendesült lovacskát, amely újra visszaesett békés szamártürelmébe. A szél csakugyan feltámadt és egyre söpörte a jégmorzsákat a fákról. A jegyző már vágyott volna az útja végére, de bizony az még sehol sem volt. Addig még lehetne tán egy verset bóbiskolni.
Cynthia! kiáltá José... Álom-e ez, vagy valóság? A tünemény tűzsíráshoz hasonló hangon kacagott: Oh, ti vak, setétben tapogatódzó emberek! A titkok titkát akarjátok leleplezni és nem hisztek saját szemeiteknek. Én vagyok, José, én! Tudom, miben fáradsz, de segítségem nélkül minden munkátok sikertelen!
Kilépvén az oskolából, Vesselényiné egy tanulásomhoz illő hivatalt adott saját házában, és állapotomat minden tekintetben szerencsésnek lehetett mondani.
Attól az időtől még messze voltak, amikor a mesterember elkészít valamit azért, hogy eladja. Aki amit készített, azt saját magának készítette. A gazdag emberek pedig rabszolgákat vásároltak és azokkal dolgoztattak.
A Nap Szava
Mások Keresik