United States or Guernsey ? Vote for the TOP Country of the Week !
Előbb azonban a kis kanalat, kis villát odalopja a huncutságos vén embör a Marci tányérja alá, hogy majd örül rajta a kis kutyafékom. Avval aztán el is mén az öreg humni. Szépen elnyújtódzik és fehér hajai a fehér subaszőrbe elegyödnek. A nap mán áldozik, ép most van a földszélrül lebukóban.
Ha Vidovics nagyon sokáig forgatta az ujságokat, vagy az utcán ácsorgó vásáros parasztokat nézte, Cipriani a kutyáját tanítgatta; ezt a szórakozást sohase unta meg. Lassankint Vidovics is bele nyugodott sorsába. Ez a bűnhödés, szólt magában. Most már azt se mondhatom neki, hogy untat. Vérrel szerzett rá jogot, hogy bosszantson.
Mindegy, motyogta, persze, hogy mindegy; hál' Istennek, nekem nagyon mindegy. Gina feléjök tartott; nagyon zavart volt még, de érezte, hogy neki is van köze ahhoz, amit ezek beszélnek most. Mindent akart tudni. Már nem volt többé kis leány. Krebsler lekapta előtte a kalapját és mély meghajlással, ünneplésen bókolt: grófné! Ahogy ezt mondta, abban minden benne volt.
Jöjjön, aminek jönni kell, de legalább otthon várja meg, míg az igazságszolgáltatás szörnyű gépezete megindul s végighengereli az ő keserű és szerencsétlen lelkét. Dömötör János, szobrászművész vagyok, most választanak be az Akadémiába, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a főkapitány úrnál harsogta oroszláni hangján türelmetlenül, méltatlankodva és elkeseredetten.
Eddig állandóan azokon borult föl... az orosz katonáktól iszonyodott ... most azonban ide mert jönni, szemtől-szembe látta őket és mégis megmaradt a helyes kerékvágásban: nem mutatott semmi hisztérikus írtózatot. Sőt íme, utánuk lopódzott... utánuk mert lopódzni... hogy kilesse őket.
Most meg már úgy érezte, hogy süt az intéző ajka. Szerette volna remegő ujjait elrántani, de az a tanintatlan, kemény kéz nem engedte. A főhadnagy felszisszent a kézszorításra. Terringettét, Kardos, miből van maga? kérdezte és megrázta összeragadt ujjait. Pardon, mondta az intéző mentegetődzve és ajánlotta magát.
Mert hiszen tudja, bajnak az is baj. De itt most már egészen más viszonyok vannak. Mert az történt, hogy elsülyedt egy hajóm az éjjel a Tiszán. El? El. Nem valami túlságosan nagy hajó, de csak hajó. Homokkal érközött. Este hat órakor ért ide a parthoz, éjjel tizenegyre meg már ott volt a víz alatt.
Jó, hogy jössz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, mihaszna Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt boszúsan a tudós. Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, én is megteszem! felelé José.
Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan. Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért jöttem, hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva. Cynthia! riadt ez rá elhűlve. Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, de szeme oly hideg pillantásokat lövellt rá, mint a tőr hegye.
Regina ott megállt, ledobta a magával cipelt cókmókot a fűbe és így szólt: Stehen bleiben... megállunk. Itt megállunk és csak virradatkor megyünk tovább. Rögtön le is kuporodott a cókmók mellé és intett, hogy heverjek le én is, mert egyelőre nincs szándékában tovább menni. Körülnéztem. Ismerős hely... Hát persze! Most rögtön ráismertem.
A Nap Szava
Mások Keresik