Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 26.
Miért? kérdé nyugtalanul Jakab, ki nem állhatta meg, hogy ne tegye ezt a kérdést, a leány bőbeszédűséget egy perczre megakasztva. Magam sem tudom. De tetszik tudni, a mi szokatlan, az feltünő is, s az még sohasem történt, hogy Dózia kisasszony oly korán elment volna.
JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni! JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök! JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok. IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat? JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! IDA: Hova mész ilyen korán? JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem ... tudom Istenem! IDA: Elkésel az iskolából. Onnét egyenesen az iskolába megyek. Jenő!
Már korán megmozdul benne az irodalmi hajlam, nem csak kotillion-emlékeket őriz a titkos fiókjában, de kéziratokat is, melyek lázasan szaporodnak és mi lehetne nagyobb szerencse egy kezdő iróra hamarosan férjhez megy egy módos kiadóhoz, Heckenast Gusztávhoz, kit nemsokára 1857-ben megajándékoz egy könyvvel.
Akart volna mondani még valamit, olyas gondolata támadt, hogy: hiszen az anyám előbb élt, mint én, mit tehetek róla, de még elég korán elhallgatott. Szó nélkül bucsuzott s az ajtóban még megállott egy pillanatra, mert reszkettek a lábai s össze akarta szedni magát. Az ezredes valami vigasztalót keresett számára s végre is kitört az öreg katonából az őszinte szó.
Az örökké megujuló történettel indul meg ez az élet is. Anyját korán veszti el, apja ujra megnősül, minélfogva elveszti apját is; a mostoha kimarja előbb az apja szivéből, aztán a házból, világgá megy támasz nélkül, apja haragjával, küzdelmek, szenvedések erdején keresztül.
A kis Józsiban már korán mutatkozott némi mesemondási talentum. Pompásan, ötletesen adott elő mindent. Ez a tulajdonsága felkölti benne az irodalom művelésének vágyát. Sokat olvas, mindent, a mi a keze ügyébe esik. Kölcsey nimbusa közelről perzseli. S még élesebb sarkantyú a szoros barátság, melyet az egyetemen Szalay Lászlóval és báró Eötvös Józseffel köt, kiknek esze már ifjonta magasra hord.
Bánkyné közbevágott: Hadd el, Mici, fölösleges, hogy nekivetkezzem, azért jöttem ilyen korán, mert biztosítani akartam, hogy egyedül legyek veled; ilyenkor még nem jönnek látogatóid és én háborítatlanul óhajtottam egy félórácskát lefoglalni az idődből. Hanem ha megengeded, leülök, így ni. Tiszta, egyenes tekintetét Mariettára szögezte, aki majdnem zavartan ült le vele szemközt.
A Nap Szava
Mások Keresik