United States or Liechtenstein ? Vote for the TOP Country of the Week !
A legokosabb beszéd az volna, ha így szólnál: «Jól van fiam, ha szereted Klárát, vedd el és fogadd áldásomat». Jaj nekem! kesergett Atlasz úr, még áldást is adjak? Hát az áldásom nélkül nem vennéd el? Elvenném, de boldogtalan lennék. Mégis jó fiú ez a Sándor, jegyzé meg az öreg asszonyság. Hiszen épen az a baj, hogy jó fiú! kiáltott elkeseredve Atlasz úr.
Nem beszélek arról a kétségbeesésről, mit az orvos kijelentésére éreztem, hisz azt úgy sem tudnám elmondani, csak arról, hogy mit álltam ki, midőn Eliz közeli haláláról beszélt előttem, mert ő maga is sejté, hogy meg kell halnia s csupán gyermeke miatt kesergett, kiről nem tudta, mi fog vele történni, ha ő nem lesz többé s az a félelem és kétségbeesés adta neki azt a merész eszmét, hogy Eszthey grófnénak írjon... Magához kérje őt és megvallva neki mindent, gyermekét könyörületébe ajánlja.
Ő is halott fölött kesergett, mert legkedvesebb reménye halt meg arra a nyilatkozatra, mit Jakabtól hallott, hisz nemcsak saját legforróbb óhajtása, de leánya boldogsága lett ama szörnyű perczben semmivé s talán élete, mert ez a komoly, mély érzésű leány nem fog megvigasztalódni tudni iszonyú csalódása fölött. Azonban hosszú tünődés után valami csillámlása az új reménynek keletkezett agyában.
A Nap Szava
Mások Keresik