United States or Peru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az idegen meghajtá magát: Mindenekelőtt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy köpönyegemet letehessem mondá azután olyan elfogulatlan nyugalommal, mint aki rövid távollét után jön haza. Erre a háziúr is higgadt nyugalmat erőltetett magára, de vörösre gyúlt arca, rejtett örömtől izzó szemei meghazudtolák ezt. Bocsássa meg felindultságomat, kedves...
Mig szótlanul ott állott, köny is gyült a szemébe s motyogni kezdett: szegények, szegények. A családjára gondolt, tudja a jó Isten, hogy mikor látja őket még egyszer. Talán soha. A tiszt érdeklődve nézett reá s gyöngédebben szólott hozzá: Olvassa itt maga, az ön neve is benne van a jegyzékben. A felkelőkhöz ment, igaz? Ne tegye még sulyosabbá a helyzetét.
A fia előbb nem tudott ránézni. Ha fölemelte a szemét, hogy az anyjára tekintsen, egyszerre erőt vett rajta az indulat. Komoran, szemeit a tányérra szegezve, felelt egy-egy szóval a sok kérdésre s ugy gyült benne lassankint a keserüség, hogy már nem tudta volna kiállani sokáig. Azon töprengett, hogy miért eszik ő voltaképpen egy asztalnál ezzel az idegen asszonynyal.
Zihálva, elfulladva, száraz torokkal kapkodva lélegzet után, siettünk előre. A szemünk kitágult s verejtékező homlokkal, hangosan dobogó szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék mellett. A hold már feljebb hágott, csak a kőrakások és a fák tövében gyűlt össze egyre sűrűbb és hosszabb foltokban a feketeség. Elakadva gázoltunk a süppedő, mély porban előre.
TITUS: Most is rád néz és bibor ajakát Harapdálja fehér, gyöngysor foga... LENTULUS: Nevetéset fojtja el biztosan TITUS: Nem gondolom. Inkább haragra gyult HIRNÖK: Tiberius villája romba van! MÁSIK HIRNÖK: Egy lávakő az átriumba hullt! Kivülről jajgatás. Ma lesz tehát a nap! HARMADIK HIRNÖK: Elöntötte körül az utakat A láva már menekülés sehol! TITUS: Hallgass! Lesbia szól, LESBIA: Boldog vagyok!
Egy-egy pillanatra melegem lett, mintha lobogó tűz mellett kuporogtam volna, a másik pillanatban pedig olyan kellemetlen érzésem támadt, mintha hangyák mászkáltak volna a testemen. Nyomban utána viszont mintha egy kanna jegesvízzel öntött volna végig valamely láthatatlan kéz... Minden érzékem a szemembe gyűlt. A közeledő hangok erősödtek. Félperc múlva már a szavukat is meg tudtam különböztetni.
Kétségei rettentő megoldást nyertek, midőn a hosszú szertartás végével a vendégsereg visszaözönlött a kastélyba és az ebédlőbe gyűlt. A hullámzó tömegben, mely helyét kereste az asztalnál, ott látta világosan, el nem vitázhatólag, Boglár Kálmánt és leányát, még pedig az apát-kanonok úrral beszélgetve.
A Nap Szava
Mások Keresik