Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 3.
A nap az öreg asszonyságé volt; fia és leánya körülötte ültek s beszéltek neki mesés dolgokat a maguk fényes életéről és feleltek kifogyhatatlan kérdéseire. Az öreg asszonyság boldog volt; csak azon búslakodott néha, hogy Sándor nincs jelen s nem láthatja egyszerre mind a három gyermekét.
A foglyoknak lenyúzzák a bőrét, tűzzel-vassal sütögetik, megcsonkítva fára akasztják, darabokra vagdalják, vagy elevenen eltemetik őket. Hiába irtak az ujságok győzelmektől mámoros büszke cikkeket, a menekültek vesztes; csatákról, vérbefojtott támadásokról, emberevő fenevadakról és felperzselt falvakról beszéltek.
A gyerekek lábujjhegyen jártak, suttogva beszéltek s a félesztendő alatt, mig nagyanyjuk a halállal küzködött, megránczosodott a képük s elfeledték azt, hogy gyermekek. Veress megpróbálta kivinni őket a mezőre, hogy ugrálják, kiabálják ki kedvükre magukat, de ezek a kis öregek nem éltek a szabadsággal. Az apjuk sóhajtott, nem erőszakolta a dolgot. Aztán beteg volt ott mindenki.
Azt, hogy Oroszlay és Enyingi ez idő alatt miféle tevékenységet fejtettek ki Dózia föltalálására nézve, természetesen nem sejtette, a kik e közben beszéltek egy Enyingi által ismert s általa ajánlott detektivvel, s elmondván annak a szóbanforgó ügyet, megbizták a kutatással.
A keservét a kormányának! kihuzták a lábunk alul az országutat... igy beszéltek. Mikor egyszer a Vajda Tamás kis fia benyitott közéjük s az apjához fordulva elmondta hogy az anyja azt üzente: menjen haza vacsorára s vigyen szalonnát és turót: a durva, félig részeg ember kilökte a gyermeket az ajtón s utána kiáltotta: Mondd meg anyádnak, hogy keressen más embert magának, hagyjon nekem békét.
Komisz munka volt, de hát egy szekér aranyért visszafordultam volna? Muszájt megtudnom az igazságot. Több ágyúmorajt ettől kezdve nem hallottam. Midőn óvatos előnyomulás után néhány perc múlva elérkeztem a már jól ismert forráshoz, zűrzavaros emberi hangokat véltem hallani... sokat, nem kettőt-hármat... mintha legalább huszan beszéltek volna összevissza... Ismét megálltam és hallgatóztam.
Ez biztosan egy grófé a várból. Ennek minden kereke száz forintba kerül. Igy beszéltek. Hanem a szobaur visszajött és fésülgette az ujjaival a haját, aztán a kezébe vette a palettát, de nem ült le a vászon elé. Mit szaladgálsz Lenke, mint a bolond mondta a felijedt libának. Alhatunk nyugodtan. Aztán az automobil elment a ház előtt és a szobaur is lassan leült.
Egész délután beszélték, hogy ma este »lesz valami«. Én készen vagyok válaszoltam az örvendező Herkulesnek csak az látszik kissé szokatlannak, hogy a mulatságot ágyúk nélkül akarják megtartani. Varga őrmester vállat vont. Afféle »meztelen« roham lesz, tanácsos úr... Az okát nem tudom és nem is kérdezem.
A Nap Szava
Mások Keresik