Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Télen is, ha szép napos az idő és nincs nagy szél, déltájban ki kell egy kicsit vinni a levegőre a pólyásgyermeket, legalább néhány percig hadd szíjon akkor is friss levegőt, mert ez kell az egészséghez.
A csür nagy szája vasrácscsal volt elválasztva a világtól s benn egymást hajszolva tolongott egy egész csomó farkas. Rekedten ordítoztak, a mikor rájuk csapott a hideg szél s csak a mikor egy kicsit megszokták már a világosságot, mentek neki a rácsnak, vicsorgatva a fogukat és ordítva veszett módon, hogy megremegett bele az ember.
Mindegy. A Capitolium még áll és ragyog. Az aedilis hosszasan, merengve nézett a mezők felé, amiknek sárguló füve fölött aranyos por szállongott. A Tiberis messziről csillogó szalagja felől favágók nótáját hozta át a szél a dombokon s csendesen borzongtak a sötét píniák a szelíden ereszkedő lankák oldalában.
Lengedezett valami kicsi szél is, s ez annyira amennyire elviselhetővé tette a forróságot. A fődolog az volt, hogy nem ültünk a marhakocsikban. A vidék, amit be lehetett látni, nem volt valami szép. Kopár dombok, lankás emelkedések, messze elnyúló lapos völgyek látszottak a távolságban. A legtávolabbi láthatárt sem zárták be a hegyek.
Valahol a nagy messzeségben vihar tombolhatott, a meg-megújuló mennydörgések tompa moraját meghozta szárnyán a szél, de ezek a hangok már csak mint rövid, rekedt, erőtlen hördülések érkeztek füleimhez. Voltak azonban más hangok is. Ismerős dörrenések. Ezek nem az égből hallatszanak... Megálltam és figyelmesen hallgatóztam. ...Nem bizony, ezek a hangok nem az égből jönnek.
Valaminek történnie kellett, különben már visszaűzte volna a vágy és türelmetlenség... gondola lehangoltan; azután kis idő múlva fölállt, bezárta fenn és lenn az ajtókat, mert a mindinkább erősbödő szél fütyülve zúgott, sivított végig az egymást keresztező folyosókon. Zivatart kapunk! gondola, a távoli tompa dörgésre figyelve.
Alattok, a márciusi gyep közt, nyílott az aranysárga pitypáng, a búján növő gyermeklánc, amelynek a pelyhét olyan szépen viszi viszi a szél... Milyen gyönyörüség volt ezen a puha kerti szőnyegen álmodozni a, habfehér ernyők alatt, amelyek mindegyik virágának jutott méhudvarló.
Mikor meglátja a tábornokot, föltámad benne a katona, odaférkőzik s kemény haptákot állva, mozdulatlan marad. Bár egy kicsit hajladozik, mint jegenye-nyár szél idején. A tiszteknek persze ez kellemetlen, mert aki csak ott elmegy, megnézi a jelenetet. Szerencsére arra jön a rendőrbiró s látva a helyzetet, szól az embernek: Gyöjjön el maga, barátom, innen. Nem mék én! mondja amaz.
Két év múlva, már ki fogja kapni. Százezer forintot. Igy beszéltek. Aztán a vendégek visszamentek a korcsmába. Mindenki szidta a tejkihordót. Vacsora után a szobaur megint az ajtófélfához támaszkodva nézte, hogy apró kék bárányfelhők vannak a hold alatt és ujjaival fésülte a haját. Szél volt és a feje felett zugtak a fekete kerti bokrok. Most hánykódik a tavasz. mondta a szobaur.
A Nap Szava
Mások Keresik