Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 7.
Olvasóink nehezen fogják oly nagylelkű okoknak tulajdonítani nemes elszánását, mint Szirmay.
Bár hiszen maga káplár Suba is csak igen nehezen jutott bele a tudományba, mert hogy javarészét már elfeledte. De így van mind a vénség. Azon idő óta, amidőn katonák kezdtünk lenni, a vezényszavak egy harmada elveszett, eltűnt és nincs.
A fiatal Szádváry gróf olyan jól gazdálkodott, hogy már csak nagy nehezen, igen sok furfanggal és még több készpénzzel lehetett partra juttatni speculatióinak hínárjából. És Atlasz úr még csak szemrehányást sem tehetett neki, mert valóban nem lehetett pazarlásról, könnyelműségről vádolni. A háztartás nem volt fényűző; nagyúri passiókról, melyek Manó adósságait szülték, itt szó sem volt.
A császári sereghez általlépnem tanácsos nem vala, mert onnan szöktem a támadókhoz, és boszúmra is nehezen akadt volna egész dühömet kielégítő alkalom; azért hazámba tértem Máramarosba, hol már évek óta űzöm a vidék félelmére haramia mesterségemet.
Pedig szép nagy fekete szeme volt, az egyetlen szép és nagy azon a kicsi fejletlen gyermektesten, a mi éppen csak akkorácska volt a piczi lábakkal és kezekkel, mintha a gyermekiskolából vitték volna férjhez. Nagyon nehezen birta magát.
Az nehezen fog menni, viszonzá kellemetlen meglepetéssel a fejedelemnő. Ő betegen érkezett hozzánk, s mint mondta, kimerült és nagyon boldogtalan; és arra kért, ha valaki keresné, senkit se bocsássunk hozzá. Én legjobb barátnője vagyok, ő pedig menyasszony. Valamely félreértés következtében határozta rá magát, hogy titkon elhagyja házunkat és ide jőjjön... Beszélnem kell vele okvetetlen.
Szürkülő, gyér haja csapzottan folyta körül duzzadt arcát. Szaggatottan, nehezen lélegzett. Mégis, leeresztett szemhéjai alól, olykor mintha tréfásan pillantott volna Ward Jánosra, a stratfordi papra, aki merev mozdulatlansággal ült ágya mellett az egyeneslábú széken. Csend volt, csak Charlecot vadasa felől hallatszott néha egy-egy rövid füttyentés: őz-suta adta a vészjelt.
Mire a kártyaasztalokhoz kerültek a vendégek, valamennyinek kétfelé állt a füle és csak szuszogni bírt; még azt is nehezen. Ilyen testi és telki állapotban kezdődött a „csöndes", amelyhez persze hozzáült a keszi jegyző is, aki csak akkor éledt fel egészen, minthogy félig megfagyva jött volt meg lóháton. A pap évődni kezdett vele: Hallja e, nótárius uram, miféle csacsija van magának?
A betűk összefolytak szeme előtt; csak nehezen akadozva tudta elolvasni a néhány sort, a legaljasabb csalás sorait. Lándsa Jenő neve volt a levél alá írva s a forró, a boldog, a kielégített szerelem hangján írt hozzá, mintha már többször találkoztak volna a faluban s mintha atyja is szövetségese volna szerelmöknek; új találkozásra hívja ma estére s férjéről gúnynyal és szánakozással beszél.
A Nap Szava
Mások Keresik