United States or Saint Barthélemy ? Vote for the TOP Country of the Week !
Maradj mindig a nyomomban, vezetni foglak, szólt hátra, miközben egy kiszáradt vízmosás hepehupás medrébe lépett. Szótlanul követtem és amennyire tudtam, iparkodtam a nyomában maradni. Mert hiába nem igen tudtam. Akármilyen jelentéktelen volt is lábamon a sérülés, de akadályozott a járásban és fájt, ha odaütögettem botorkálás közben a kövekhez, meg a kiálló fagyökerekhez.
Ez előbeszéd mindössze arra szükséges, hogy igazolja, hogy Förgeteg János szőlőjében a fákon sok volt a hernyó. Élték is nagyon a fákat, János e felől több izben szomorkodott, de mindíg csak oda lyukadt ki, hogy hiába pusztít el belőlük egyet vagy kettőt, mikor terem helyébe száz. Igy a hernyók a fákon maradtak, János pedig várta az isteni segedelmet. Mert az van.
Ennek a homlokán széles hasítás volt; fokostól e, bicskától e, ki tudná. De látszott rajta, hogy nem olyanfajta, akinek hiába jár a szája. A csárdás jobbnak látta, ha magába nyeli, amit gondolt. Kérdőn pislogott a menyecskére, hogy az meg mit szól hozzá. Nem szólt az semmit sem. Néma volt, mint az apróhal a megdagadt Hortobágy folyóban, amelynek csillanó siető vize keresztülfutott a nagy pusztán.
A jó és a megzápult tojást nem tudják egymástól megkülönböztetni. A fészekből kigurult tojásokkal nem törődnek, mintha csak tudnák, hogy ezekre úgyis hiába fordítanák szerető figyelmüket. Ha azonban észreveszik, hogy a fészekben valamelyik tojás szabadon maradt, addig fészkelődnek, míg minden tojást be nem födtek.
Ha csupa török valaki és fanatikusabban mohamedán, mint stambuli mozlim és ha Mahmud aga is, azért csak utána mondják a nevének, hogy: Bájrovics, s az Izmail bég hiába Izmail bég, azért a neve csak az, hogy Szimics. Mert a katonaságot s néhány szultáni hivatalnokot kivéve, olvasva sem igen lehet köztük valódi törököt találni; csak úgy átvedlettek törökké a rácból.
Rettenetesen félti szegényeket; úgy látszik, arra számít, hogy főhercegekhez adja őket feleségül. Ejha! Akkor hát hiába hívnám meg őket vacsorára? Mit képzel? Hozzánk, a kollégáikhoz is ritkán ereszkednek le. Most vagy két este együtt vacsoráltak velünk a fogadóban, de csak azért, mert még nem volt lakásuk. Az őszszel is egy társulatnál voltunk: Balajtinál Miskolcon.
Hiába evett Atlasz úr a czukros gesztenyéből, keserű maradt a szája íze, keserű a lelke, keserűek a gondolatai. Megpróbálta a philosophiát: elfogadni az elkerülhetetlent s a lehető legjobb színben tüntetni föl maga előtt; de a philosophia mint mindig nagyon vékony vígasztalásnak bizonyult az ember saját bajában.
Egy-egy perczre elhallgattak, máskor meg, hiába integetett az igazgató-tanító, egyszerre beszélt a két vendég s a miniszter hátradőlve a székén, nedves szemekkel hallgatta őket. Édes jó parasztjaim gondolta magában s hagyta, hogy beszéljenek, ő csak hallgatott s ha az igazgató-tanító ur nem lett volna ott, egyszerre ölelte volna magához mindakettőt.
De alig alig volt itthon; tudja Isten hol járt napról napra; reggel elment, este megjött, hajnalban elment, délben megjött, néha meg este ment el és hajnalban került haza. Mint valami vándorló lélek, akinek nincs nyugta. Az apját hiába kérdezte volna valaki, az semmit sem tudott. Különben is ritkán érdeklődött egyik másik vadőr a leány iránt, csak ha éppen erre járt valamelyik.
Ennek ugyan megadta, mondá a plébános boszúsan. Megnyitotta zsilipjét a legféktelenebb pletykának. Menjen, menjen Atlasz úr; hiába mondja, hogy ön nem vadász. Három ilyen óriási bakot, a milyet ön lőtt ma, a legügyesebb Nimród sem tudna egy nap elejteni.
A Nap Szava
Mások Keresik