Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Magukat is áldja meg, adieu! Pá! Vitéz Galambos Árpád előbb Ganz, a Király-utcából ezzel barátságosan szalutált és megszorongatva kezemet és udvarias komplimentumot vágva a némán állingáló Regina felé útnak indult. Fürgén és gyorsan szedegette lábait. Látszott, hogy könnyű szívvel, örömmel és elégedetten rójja visszafelé az utat.
Csak nem gondolta, hogy majd őt veszem el? Nem, annyira nem lehet gyermekes. Ezzel tisztában lehet, akármilyen fiatal s akármilyen kevéssé szinésznő. És ha csak egy kicsit érdeklődik irántam: mit törődik a jövővel, mért ingerli a gondolat, hogy egyszer, valamikor, nekem is meg kell házasodnom? Számítana valamire? Mire?
Atlasz úr és az öreg asszonyság titkos borzalommal néztek a fiatal leányra, ki a circusban is képes volna lovagolni; Atlasz úr intett is szemével fiának, hogy hagyja el ezt a lovaglást; de Sándor nem is nézett apjára, fölugrott az asztaltól s kijelenté, hogy szaván fogja a kisasszonyt, Villámot nyergelteti meg számára s majd meglátja, tud-e versenyt vágtatni vele. Ezzel kisietett a szobából.
Azt tartották róla, hogy bolond s azért csatangol annyit a fák közt, meg a rögös mezei utakon, ő azonban nem sokat törődött ezzel. Szerette a fáit, a füveit, lobogó magas vetést éppen ugy, mint a kiszáradt, sárgára aszott rétet.
Elégülten gondolt arra, hogy valamennyire elégtételt szerzett magának ezzel a néhány márkával. Másnap jó kedvvel kelt fel, befüttetett, valamennyire rendbehozta a fészkét s mikor a leány feljött, elkezdték a munkát. Mikor a piktor közbe-közbe letette a palettát, sokat beszélgettek.
Borzas vörös haja arcába lógott, szemei lehúnyva, arca halálsápadt, szájában valami rongydarab... sovány kis hasán harántfutó körömnyomok... Borzasztó! A legkegyetlenebb szívű ember is megsajnálta volna. Miféle ronda gazemberek voltak azok, akik ezzel a vézna és gyönge teremtéssel így tudtak bánni! Regina! Bátorság, szegény gyermekem... én vagyok!
Eközben lassan esteledni kezdett. A forróság valamennyire engedett, de nem nagyon. Érezni lehetett verejtékfakasztó melegét a barlangban is. Regina a barlang szája közelében maga alá szedett lábakkal kuporgott s egy leveles ággal legyezte magát. Ezzel az ággal csapkodott a nyíláson beszemtelenkedő szúnyogok után is.
Varga őrmester bömbölése csapódott füleimbe: Vágjátok... a pakfón Krisztussát a fejinek, különben sohse megyünk haza! Mindig ezzel a csataordítással biztatta embereit. Borzasztó kavarodás támadt a sötétségben. A fiúk szilaj lármával özönlötték el az orosz árkokat és rettenetes csapásokat mértek puskaaggyal a kétségbeesetten védekező ellenségre.
Különös hangzása volt a németségének, de csakhogy megszólalt. A furcsán bizonytalan, bámész mondhatni bamba nézése sem igen volt ínyemre, de legalább kinyitotta a száját. Ezzel az idegenszerű nézéssel egyébként nem tudtam tisztába jönni.
Ezt bátran állíthatjuk, mert ezzel nem tagadtuk Rákóczi fölkelésének szükséges voltát és nem tagadtuk azt, hogy Rákóczi nemes optimismussal és ritka nagylelküséggel töltötte be történeti hivatását. Nem az a baj, hogy Károlyi megkötötte a szatmári békét, hanem az, hogy nem köthette meg hamarább. Takáts kimutatta, hogy Károlyi a szatmári békéért nem kapott birtokokat, mint Thaly hirdette.
A Nap Szava
Mások Keresik