Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 8.
Beszédbe kell elegyedni egymással, mert az eső nem ereszt sehova. C. tiszttartó elkezdi a lamentot a rosz termésről; kifagyott a repcze, buza a télen! A vad poéta bele szól, hogy mondjon valamit: Csodálatos, hogy csak a zab nem fagyott ki a télen. A tiszttartó végig nézi szörnyen: „zab? télen?“ Itt aztán vége minden discursusnak. Z. kereskedő kezd ujra bele; milyen rosszul kel a gyapjú!
János fölnéz, de tekintete ismét csak a csizma irányába téved. De szép csizma. Mennyi időt kaptam? kérdezi. Két esztendőt! A válaszra János megcsóválja a fejét és lemondólag int a kezével. Nem állapodhatok bele mondja. Két esztendeig nem löhet a sömmivel élni... Jánosok János gazda egy városban, ahol arra a tervre adták magukat a népek, hogy ők majd villammal világítanak.
Cipriani, ha reprezentálni akart, annyit csörtette a kardját, hogy az embernek utoljára azt kellett gondolnia: A föld is reng belé, hogy ilyen derék huszárt hord a hátán! Ebből az ismerős hangból Vidovics, aki előre galoppozott Mirával, megnyugvást szerezhetett róla, hogy a második hadtest kellő távolságban van s hogy Lola nem hallja, amit ő Mirának mond.
Ha ki-kipillantottak s látták, hogy az ostrom egyre tart, hirtelen elfordultak s a nézőtér másik felén kerestek nézegetni valót, vagy tettetett áhítatossággal temetkeztek belé az Orlovszki herceg nem éppen tündéri szoaréjába. De a legtöbbször, alig mutatkoztak, máris eltüntek.
Amerre szállottak, tűnő fénysugárnak tetszettek s addig addig nézegettem őket, amíg végre minden sakálhangverseny mellett is el nem nyomott az álom. Mire gyorsan felöltöztem, a rádzsa már várt rám a hajtókkal, akik elefántok voltak. Nem telt bele félóra, már megérkeztünk a jungle olyan pontjára, ahol a tigrisek az éjjel levágott tehenet felfalták.
A szám széle fázósan reszketett s valami oktalan félelemtől megriadva meredtem bele a nagy, kerek tűzszemekbe. Azok fenyegetően, hideg mozdulatlansággal ragyogtak vissza. Mi ez? kérdezte a húgom megborzadva. Egész testében reszketett és rettenetesen sápadt volt. Nem tudtam válaszolni. Aztán egyszerre erősen magamhoz rántottam és szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz értünk.
Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét zafir csillogását. S ahogy tekintete belefelejtkezett a mosolygó szép szembe, egyszerre azt a megdöbbenést érezte, mely akkor fogja el az ideges embert, ha a hajó lámpájának világánál sokáig néz bele a sötéten csillogó, mély, szédítően mély vízbe. Menjünk, szólt Lola.
Oras izs irti mestersigit egyik masik: bele niztem oraba, egy forint; bele fujtam, kit forint; fülemhez tartottam, harom forint; felhuztam, nigy forint, elöre igazitotam, öt forint; summa summarum: az egizs klesipdra nem ir anyit, mint a reperatura.
Nyihogva igyekeztek félreugrani a lovak, de a szerszám összetartotta őket s egymást rugdosta és marta a négy állat. Aztán panaszosak lettek. Özönnel jöttek a tuskók bele a szügyükbe, meg az oldalukba. A szögletes hasábok fölhasították bőrüket, a mi utánuk jött, az már a húsba vágta be magát. Az első két ló lefeküdt a vizbe s tölcsért fujtak maguk előtt a sürü zagyvalékba.
Álmosan szól bele a szobabeli káplár: Akármit csinált, nem rabolt, nem gyilkolt. Ami történt, bizonyosan lány miatt történt. A vizityúkok, Izmail bég s egyebek
A Nap Szava
Mások Keresik