Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 17.
Két énekkarral kell bajlódnom minden nap; leckém is több van, mint a mult hónapokban. Nem irtál arról, milyen a város, milyen a közönség, hogyan töltitek a napot, kik azok, akikkel nem kerülhetitek el az érintkezést.
Ha a mi embereink takarítottak volna, tünődtem magamban megtaláltak és elvittek volna innen. A szanitéckutyák bizonyosan megtaláltak volna. De lám, nem találtak meg, tehát nem is kerestek. Eképen arra kell gondolni, hogy az ellenség emberei takarítottak és azok nem akadtak rám, különben már fogságban lennék.
De a mig azt nyergelték, sok idő telt bele; az ő feje teli volt a „római kapu“-val; a lovagostorral addig ütögette a csizmaszárait, mig azok elindultak vele, s ment aztán az uton végig, abban a hiszemben, hogy lovon ül, mindaddig, mig a patak utját nem állta. Már most, hogy ugrasson ezen keresztül.
Borzasztó ostoba képet vághattam, pedig nem tartozom azok közé, akik bármily váratlan dolog fölött sokáig szoktak eltünődni. A kis Regina hirtelen kibukkanása szórul-szóra a sötétségből azonban oly hihetetlenül gyorsan lepett meg, hogy kisodródtam a rendes nyugodt kerékvágásból és csöpp híján szinte elvágódtam.
Hát tudhatom én, hogy azok odaát Bécsben mért csinálják vasbul a borvizes üveget. Ideadnak egy puskát s azt mondják, hogy ez furulya. Hát nem valóságos igaz-e, hogy az oláhfalusiak a puskával furulyáltak. Az egyik fujja a félső likánál, a másik billegesse a billegtetőjénél?
Hol van Dózia? kérdé, mialatt kenyerét bőven megkente vajjal. A templomba ment. És te miért nem kisérted őt? Mondtam, hogy igen nagy szabadságot ne engedj neki. Itt nincs veszély. A templomban nincs más, mint parasztnép, s azok nem törődnek vele. Sohasem lehet tudni, mi adja magát elő, viszonzá gondolkodva Holcsi, s föltolta szemüvegét homlokára, mit csak akkor tett, ha egyedül volt Klárával.
Kérem, bocsásson hozzá. Remélem, nem ágyban fekvő beteg. Az volt, de ma már elhagyta ágyát, s kérem, gyermekem, ne zavarja őt nyugalmában és szándékában, ő zárdaszűz óhajt lenni. Tudom! És legyen, ha azok után, miket én mondani fogok neki, nem változtatja meg szándékát, viszonzá hévvel Veronika, s kezét kérően tette össze.
Neki sohasem lévén alkalma a gyermek, szülők vagy gyámok egymáshoz való viszonyát tanulmányozni, nem tudta megitélni, miféle viszony szokott azok között lenni, s ő maga örömmel vetette alá magát Klára akaratának, annál is inkább, mert mint mondtuk, az nagyon jó, barátságos, előzékeny volt iránta. Arra, hogy miért karolta őt föl, miért beszélte rá az intézet titkos elhagyására, sohasem gondolt.
A fiúcska zajosan parancsolgatott piciny hugának, aki áhitatosan leste szavait. Ha szárnyok volna, oltárképek lehetnének, gondolta a mamájok. Ezalatt azok ketten eljutottak az erdei ösvényig. Idegeneknek arrafelé tilos volt a járás kelés. Aki ott megfordult, az bizonyos lehetett benne, hogy senkivel sem találkozik.
Azok az idők azonban nemcsak a kereszténységre, hanem magára a római birodalomra is igen szomorúak voltak. A katonai önkényuralom évei következtek. A katonacsászárok közül a hazánk területén levő pannóniai légiók kiáltották ki uralkodónak Szeptimiusz Szeveruszt, akinek utóda fia, Aureliusz Antoninusz lett, őt azonban gallus köpenyegéről Karakalla gúnynévvel illették.
A Nap Szava
Mások Keresik