Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 23.
Hetek óta fáradozom a kutatással, s azt szeretném tudni, hol volt Dózia kisasszony, mielőtt Obrenné intézetébe került... Nem tud arról, gróf úr? Azt csak Eszthey grófné mondhatná meg, de tőle nem kérdezhetem, viszonzá némi zavarral Jakab gróf. Nem is különösen szükséges, mert a rámbizottakat elvégeztem.
No de, kérem a tekintetes urat, viszonzá az apát, tessék csak azt venni, milyen messze akarnak menni azok az atyafiak, mikor most már azt sem tartják szükségesnek, hogy a főpásztornak bejelentessék, ha valamelyik hive egyik vallásból átmegy a másikba.
És maga szeretne visszamenni elhagyott helyére? kérdé Jakab gróf, látván, hogy a leány mindent elmondott, a mit tud, s miből ő mégis megtudott annyit, hogy az utazással összefüggésben van az ő találkozása Dóziával, mit valószinüleg fölfedeztek, s azért vitték őt el oly rögtön Tornyosról. Az volna a legfőbb vágyam, viszonzá hévvel a leány. Nagyon jó helyem volt s ok nélkül veszítettem el.
Meg fogom őket találni, gróf úr, viszonzá Kardos s ezzel elváltak és míg Oroszlay másfelé vette útját, addig a detektiv fölsietett lakásába, hol első teendője volt gyorsan összecsomagolni néhány darab ruhát, könyvet stb., hogy látszatja legyen a hordozkodásnak s podgyászt vigyen a kivett lakásba, hol az esti órákban jelent meg.
Most küldd be vendégedet, ki nagyon elunhatta magát ma este, mihez nincs szokva. Azt magam is hiszem, de hát nem akart velem mulatni, viszonzá nevetve a komorna, s elhagyta a szobát és pár pillanat mulva Dózia lépett be. Hermance egy pillanatig fájdalmas kifejezéssel nyugtatta a kecses alakon szemeit, ki valóban nagyon szép leány volt. Tartása egyenes s öntudatos.
Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felsége bárói rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait nem akarta neki elárulni, börtönbe vettetett, honnan, midőn menekülni akart, leesett és nyakát törte viszonzá Bornemissza gúnyosan. Páter Julián fejét csóválta: Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan értesített erről az esetről!
A legtermészetesebben, viszonzá mosolyogva a leányka a rászegzett csodálkozó szemek felett. Midőn Csetnekről hazaérkeztem, Ernesztine szobájába mentem, hogy valamit ruhámon igazítassak, s a mellékszoba ajtaja tárva volt és a nap fényes sugarai egy tündöklő tárgyra vonzották szemeimet, mely az egyik szekrény alatt hevert, s úgy látszott, takarítás közben nem vették észre.
Hogy szólna, mikor nem engeded szóhoz jutni? viszonzá az öreg asszonyság. No hát engedem szóhoz jutni, felelt Atlasz úr, nadrágzsebébe dugva kezeit és háttal az asztalhoz támaszkodva. Mi ugyan más meglepetést készítettünk neved napjára, de ha neked egy feleség a legkedvesebb névnapi meglepetés, azt is megszerzem, elég pénzem van rá. Halljuk hát a nevét!
És unokaöccse, Véglyessy István? Azzal majd elbánok én! Még a hire se fog hozzátok jutni! Erre számíthatsz! viszonzá vészt jósló hangon. Minden úgy legyen! Dolgozni, ernyedetlenül kutatni fogok, míg csak a nagy titkot meg nem találtam! A díj nagyon is nagy, nagyon is méltó reá! kiáltá mámoros elragadtatással. Ez az igazi hang.
Azt tudom, hogy ki vezetett az intézetbe, de akkor csak hat éves voltam, s azelőtti emlékeim elmosódtak, viszonzá szorongva a leányka és szép szemének egy bájos, kérő pillantása kifejezé azt az óhajtását, hogy ne folytassák a megkezdett beszédtárgyat. És Oroszlay megérté őt.
A Nap Szava
Mások Keresik