Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 27.
Ahogy eközben a vejére nézett, az a homályon keresztül is úgy érezte, mintha két tüzes tű szúródnék a szemébe. Pislogva fordult el. Egyáltalában egy szót sem bírt szólani. Elmondok neked valamit, folytatta az idős nő hosszabb szünet után, valamit, amit csak végső esetre tartogattam. Most elmondom. El kell mondanom. Egyesegyedül csak neked... Abból mindent megértessz.
Arra megint hozzám szaladt s huzott maga után, mig egy csendes sarokba nem értünk. Itt hirtelen elmondott mindent, a mit előbb tudnom kellett, de nagyon izgatott volt, a mig beszélt. Féltem tőle, huzódtam s néztem a szemét, hogy milyen zavaros, üres, fénytelen. Ugy látszik észrevette az idegenkedésemet, mert igyekezett megnyugtatni. Csendes öreg ember vagyok, ne tartson semmitől.
Valamire készült, kegyetlen, durva tervekkel volt tele. Meg nem állapodott semmiben, de beszélni akart még ma az anyjával. Vad, állatias düh fogta el s kéjelgett abban a gondolatban, hogy el fog mondani mindent, meg fogja mondani, hogy: Miért mentél férjhez? Miért lettél anya? Mindent, mindent megmond, különben megölné a belső láz, a kinlódás.
De a zászlós utánakapott s megfogta. Hallgasson! Eresszen! mondta Katica szemérmesen. Nem hallgattam e eddig? mormolta a zászlós, miközben a leány karjáról lesiklott a keze; pedig tudta maga... tudott maga mindent. És aki nekem akkor azt meg tudta tenni, az nem lehet irántam egészen közönyös. Mit tettem én?
Eh! mondá Atlasz úr még mindig zavartan és feszengve, Sándornak sem kell mindent tudni, a mi a ház körül történik; te sem tudtad volna meg, ha ez az ostoba János nem jön ide fecsegni. Vigyázz, meghallja, suttogott az öreg asszonyság aggódva. Hát aztán?
Pedig mindent elkövetett, hogy elkerülje a feltűnést és rendes ember legyen, ahogy azt a nagy Ruskin előírja.
Gyorsan eltaszigálta a székeket az útból. Mosolygott. Ritkaság öreg arcon a mosoly. Lám, mondta milyen jó, hogy a nyugdíj nem nevel pocakot. Ez a pincér egy teve. Egész torlaszt épített ide székekből... Bocsánat!... Lássa, én öreg vagyok már... Megengedi, hogy segítsek? A nagyapja lehetnék... Én már sok mindent megértek... Az asztal végén a széket alátolta.
Az is természetes, hogy ha nem tudtam volna egészen bizonyosan, hogy az úristen mindent meglátó szemén kívül más magamformájú értelmes teremtmény szeme nem láthat ide nem vállalkoztam volna a dologra.
Vegye ezt kérem tudomásul, valamint azt is, hogy én többé egyetlen lépést sem teszek keresésére, de figyelmeztetem, hogy vannak mások, kik utána járnak hollétének, kik mindent el fognak követni, hogy föltalálják, s miután az illetők gazdagok és hatalmasok, fog is nekik az sikerülni.
Dózia elpirult s zavarral mondá: Majdnem négy hónapja mult. Amaz este, midőn elhagyta az Eszthey-palotát? A leányok tágra nyilt szemekkel néztek rá. Ön azt is tudja? kérdé Dózia csodálkozva. Holcsi úr mindent elmondott nekem. Klára nem tudta, mit gondoljon.
A Nap Szava
Mások Keresik