Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 26.
Az első kifakadás sikeretlensége még inkább nevelte indulatom lángjait, a fő tárgy, a fő bűnös elszabadult. Jaj tehát a hátra maradtnak! kiáltá bennem a gonosz lélek. Feleségem szobájába rohantam. Hitván gyalázatos szentségtörő! vala halált lihegő üdvözletem.
Gondolhatod, mit érzek aközben és mit érzek akkor is, amikor beszélgetünk ezekről a levelekről; meg amikor a feleségem válaszait megcímezem és postára adom. Muszáj postára adnom, mert a postamestert is meg kell csalnom; mindenkinek azt kell hinni, hogy Palika csakugyan fogoly és Vladivosztokban van.
Hadady lehúnyta a szemét és megpróbálta, hogy csak a feleségére gondoljon. De aztán mégis Juditra gondolt. Felújult a lelkében minden; rég elfelejtett pillanatok emléke tért vissza; kivált az, amikor egy szeptemberi alkonyaton ezt súgta a Judit fülébe: te leszel a feleségem, vagy senki.
De méltóságos asszonyom, nem hiszek én neki; az én feleségem is elég tésztát főz de vagy elmetéli, vagy elcsipkedi; ilyen gyanus kinézésüvel nem rettegtet engem. Hát mivel élnek ott Dabon? kötekedék a sajátságos öreg urral a grófné. Hát mennyi a fizetése nagytiszteletü urnák? folytatá tovább a discursust a grófné. Hm! méltóságos asszonyom, van énnekem szép fizetésem.
Máskor valami idegen háznál volt ebéden, s valami szörnyü kozmás ételt hoztak fel: „bocsánat, szólt a házi gazdához, hogy ez a pecsenye olyan kozmás; de a feleségem beteg, nem láthatott a konyha után.“ Vacsoránál pedig az történt meg rajta, hogy nagyot ásitott; fölkelt, karját nyujtotta a házi asszonynak: „gyerünk már aludni, kincsem.“ Ez történet buvár volt.
Az aztán a legnagyobb baj, hogyha későn kezdi el az ember. Akkor már bajos behozni némely nagy veszteséget. Például hát itt van az én dolgom. A mikor a feleségem meghalt, még nem vezettem könyvet. Aztán jött a difteritisz s elvitte a gyerekeket is. Micsoda fiu volt, bizonyosan diplomás ember lett volna belőle.
Bevallom, hogy a nagy palota, a cselédség, az autó, a jacht, az utazás, a gazdag és műveit emberek társasága, az a lehetőség, hogy a magam testi és lelki igényeit egy könnyed elhatározással kielégítsem, a feleségem arisztokratikus asszonyi varázsa, ez a pénzen vásárolható művészet, kényelem, hatalom, függetlenség és szabadság, ez a korlátlan teljesedése a polgári vágyaknak, mégis csak ez minden, amit az élet nyújthat és én mindezt csak úgy ajándékban vagy megszolgálva, mint királyi honoráriumot élvezem a mindenható végzet szeszélyes kezéből.
A minap említést tettem arról, hogy van egy kevés megtakarított pénzem. Ez igaz. De nagyon kevés. Most, hogy összes számláimat kifizettem, alig maradt harminc-negyven fontom... Azt azonban nem említettem, hogy a feleségem könyvet írt... A barát figyelmesen nézett rá. Könyvet? Igen, és pedig eléggé sikerült könyvet. Bár én nem olvastam el... Nem olvasta?
Hadady csöndesen figyelte egy darab ideig ezt az áldott sürgést forgást, ezt a nemszűnő kedvezni akarást; azután behunyta a szemét és arra a másik asszonyra gondolt. Most már rá akart gondolni. A képzelődésének ennél kellemesebb izgalmat nem bírt volna táplálékul adni. Milyen különös, tünődött félálmában. A feleségem sokkal szebb, bizony isten! és engem hogy imád! s mégis Juditra kell gondolnom.
„Régi biz az, mondá a korcsmáros, e héten még nem sütött a feleségem.“ No hát nem sütött. A vendéglős maga teritett fel, ő hordott fel minden tányért, poharat. „Hát a szép asszony hol van?“ „Hát csak megvan maga magának.“
A Nap Szava
Mások Keresik