Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. november 5.
Annak a tulajdonában volt egy pompás nagy afrikai himoroszlán, a mi épen olyan kedélyes hentergőzéseket szokott müvelni, mint egy dévajkodó kandur czicza.
Le, le szaladt a szinpadra, föltaszigált maga előtt a meredek, csavaros lépcsőkön egy-egy rendezőt, vagy szinészt, a kit épen galléron foghatott és jeleneteket olvasott föl neki egy rongyos, fakóbetüs könyvből. Mikor már más is hallgatta, rendesen kitünt, hogy sületlenségen akadt meg a szeme.
JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt szokott adni a szakácsnénak? KATICA: Tudom is én ... ahogy jön ... egyszer 20, máskor 40 koronát ... De mért kérdi? JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit tőlem tanult ... JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit. KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek köszönhetem.
Mert szömtül szömbe köll állni. Jött egy hajóslegény, pálinkát ivott, odébb ment, a gazda folytatta: Mert úgy vögye kéröm, hogy én nem vagyok végzött embör, én nem möhetök kardra, pisztojra, már hogy ami maguknál elő van irányozva. Nállunk az nem úgy mén.
Melyben az előbbi baj még nagyobbá lehetne, ha segítség nem érkeznék. Egy új személy, ki keveset tesz, de a helyett sokat beszél. Tudósítás új szerencsétlenség felől.
Kevésszavu asszony volt, aki, ha az urára nézett, mindig mosolygott; látszott rajta, hogy ő is jól járt; megkapott ő is mindent, amit kivánt; a mostoha leányával jól bánt, mindenre tanítgatta, jó gazdaasszonynak nevelgette. Csak egy valami volt, ami Kancsalnak nem tetszett; de azért sem hibáztathatta a feleségét, mert nem ő rajta múlt, hogy ilyen volt a szokás a svábok között.
Valahányszor szülőjét egy jótevő szunnyadás nyugtatá, annyiszor eltünt a szerető leány, a beteget hű cselédjére bízva, s azon kis toronyba vonta magát, hol kedvesével tölte élte utolsó boldog perczeit.
Derék fiúk... így is kell! Összomlott az egész támadás. Meg vannak állítva. Hátrálnak! Az öreg úr kezeit dörzsölgette örömében s egy szempillantás mulva már messze járt tőlünk, hogy a front valamely másik pontján dícsérje meg a fiai ügyességét... Varga őrmester nagyokat fújva ráncolta össze homlokát. Azt mondta a kapitány úr, hogy hátrálnak? kérdezte szinte megütközve. Intettem, hogy azt mondta.
Déltájban félretették a könyveket és Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába hintette. Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José ráilleszté és lezárta az olvasztó tégely fedelét.
A többi vadászok egy hosszú vonalban terjedtek el, és szembe velök a hajtók nagy távolságnyira, fejszék, villák s dorongokkal fegyverkezve ijesztek föl a sűrűbe rejtező vadakat, harsány kurjongással kergetve őket a halált osztogató csöveknek elejibe.
A Nap Szava
Mások Keresik