Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 26.
És unta az asszonyokat, akik néha hizelegtek neki, máskor kigúnyolták; a művészeket, akik megleckéztették tudatlansága és szent igénytelensége miatt; házát, butorait és gazdagságát, amelyet a felesége csapongó fantáziája bujává, terhessé és kényelmetlenné tett a számára; a hivatalos világ nagyképüségét, az iskola szárazságát, a nagy urak leereszkedését és a cselédség arcátlanságát.
Igy járnak a rossz gyerekek, akik nem hallgatnak jó apjuk szavára! mondottam kenetesen s a másik pillanatban már talpon is voltam, hogy szintén kirázzam csontjaimból a poros padló barátságtalan keménységét kommandíroztalak erre a fájn dívánra, de nem tetszett. Rá se lehet feküdni, mert olyan öreg, hogy leszakad. No, alattad nem szakad le.
Az utolsó percben az Isten megszánt és megsegített folytatta mély lélegzettel ideküldött két orosz katonát, akik kétségbeesett nyöszörgésemet meghallották és a patak felé menekülő vén csavargót lelőtték... A többit nem tudom miképen volt.
S ime egyszerre egy família, amely négyféle nyelvet beszél s azok közibe vetődöm, akik gyakran öt szavat három nyelven mondták ki.
Levetve tógáját, birokra kelt a legizmosabb kalózokkal s egymásután dobta őket a fövényre. Olyan volt, mint egy pajkos, rakoncátlan suhanc, aki elszabadult tanítója szigorú kezéből. Duzzadt az erőtől, az életkedvtől és hiányát sem érezte az elpuhult római élet kényelmeinek. Rusztikus humora elbájolta a nyers kalózokat, akik valósággal lelkesedtek érte.
Ne tégy úgy, mintha nem hinnéd, vagy mintha csak a kételkedés paránya is megbírná mérgezni a hitedet. Azt mondtad: ösmersz. Hallottál rólam valamiket; sőt én is elmondtam neked az életem üres bizonytalanságát, amelyben a boldogság ösztönszerű vágya és keresése asszonyok mellé vezetett, akik sohasem bírtak meghatni, boldogságot adni.
Sohse ugráljon, kis leány, intettem neki a kezemmel is, a szememmel is eszem ágában sincs, hogy bántsam! Nem volna szép, ha egy ilyen magamfajta nagy darab magyar katona bántana egy ilyen gyenge gyereket, mint amilyen maga. Nem vagyok gyerek... rázogatta fejét a leány. Hát mi? Voltak itt katonák, folytatta anélkül, hogy a kötekedő kérdésre választ adott volna akik bántani akartak.
Akkor egyszerre az történt, hogy Ambrus betoppant egy este a cimborái közé, akik éppen mind együtt voltak. El lehet képzelni, hogy fogadták; micsoda gaudium lett abból. Ambrus csak hajnalban fogatott be s ugyancsak jókedvűen csördített a „négyes“ közé. Hosszú ostora csapójával megcsípte az ostorhegyes fülét s hajrá, röpült haza.
Képtelen voltam magamat megnyugtatni.... bántott a lelkiismeret amiatt a két orosz miatt akik ép úgy örökre elnémíthattak volna, mint ahogy ők örökre elnémultak. Nem lehet ez ellen tenni semmit: tökéletlen az ember és mindvégig az is marad... Elővettem tábori ásómat, a »spatá«-t s elindultam sírhelyet ásni az oroszoknak.
Persze, ha családom lett volna nem fogtam volna így fel a dolgot dehát senkim sem volt, sem feleségem, sem gyermekem, sem szüleim, akik szegények, rég pihennek, az ilyen magányos kakuk tehát nem hagy itt senkit, akiért aggódjék és miatta sem érez bánatot senki. Az egyetlen élőlény, amelyet sajnáltam otthagyni lusta öreg kerülőim gondozására, hűséges kutyám volt, a Zsandár.
A Nap Szava
Mások Keresik