United States or Yemen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Valami jó nótát! Van ott azután olyan nótázás, hogy senkisem látta párját. A rezervista elfelejti, hogy otthon baj van, hogy a jég megrontotta a termést, hogy az eső rozsdásítja a búzát, hogy a fia beteg, elfelejti, hogy most egyébként huszár lovak részére épített barakban lakik, mindent elfelejt és nevet. Pedig nevetni még csak jobb, mint sóhajtozni, mikor úgyis egy a fizetés.
Anyám a pártomra állott, amennyiben én azt mondtam, hogy az intő még semmit se jelent, az még nem négyes és éppen csak megeshetik, hogy az lesz belőle. Mit tudja az ember azt előre. Hát anyám is mondta, jó asszony, becsületemre mondom, nem azért, mert az én anyám, hanem keresni kell a párját... hát mondta, hogy várjuk be az értesítőt. S egyszer hallottam, hogy veszekedtek.
Nagy fájdalmaim között is láttam és ez végtelenül jól esett, hogy a párját féltő tigris rettenetes gyűlölete lobog égő szemei mélységében... De hiába leskelődött, nem látott semmit. Széttépném azt a kutyát... sziszegte fogai közt. Mindhiába. Élőlénynek az egész környéken sehol semmi nyoma.
Az asszony akkor már nagyon közel volt ahhoz a stádiumhoz, a mikor még a himfarkas se hagyja egyedül a párját. Biztatott, hogy ne féljek, ő se fél.
Végigfutott az udvaron, a kocsik alatt, az orrlyukai tágra nyíltak, a szemével és orrával egyaránt kereste a párját. De nem találta, mert hiszen nem is találhatta. Az újból morózus eb megugatta a kínzóját s hazament. Utolsó napjaiban ki sem ment az udvarukból. Feküdt a földön. Hol a Hattyú? kérdeztem egyszer tőle. Fölemelte a fejét, széjjelnézett, de már nem ugrott. Már nem hitt s kételkedett.
A Nap Szava
Mások Keresik