United States or Saint Pierre and Miquelon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nóra! szisszent fel fájdalmas mámorban a művész és elviselhetetlen extázist érzett az idegeiben. Hol lehet most Nóra? Dömötör homlokán vad kétségbeeséssel dobogott a kidagadt véredény. Berohant a dolgozószobájába, felrántotta az íróasztala fiókját, kidobált minden levelet, képet, drága és ereklyés lim-lomot és Nóra fényképe után kutatott.
Ki írta ezt a levelet? kérdé Sándor rekedten. Alá van írva a neve, felelt Atlasz úr félénken. Jer velem, mondá Sándor, megragadva apja kezét és az ajtó felé vonta. De a mint a tornáczra léptek, megállt, mintha más jutott volna eszébe. Melle erősen zihált, homlokán kiütött az izzadság. Nem, nem hozzá, mormogott, mintegy magához beszélve. Előbb világosság kell, meggyőződést akarok.
Aztán egyszerre olyan rettenetes kacagásra fakadt, hogy homlokán kötélvastagságúra dagadtak az erek. Az egész szoba rengett a nevetésétől s közben úgy szuszogott, mintha szélmalmot készülne hajtani. Lullus Raymundus továbbra is csendesen könyökölt a feldöntött cinpoharak között s mozdulatlanul meredt maga elé: Szeretem, halálosan szeretem...
Ez még mindig nevetve tekinte bele; de alig futá által tartalmát, s a vénség minden redői megkettősültek homlokán, s csak azért nem sápadt el, mert arczai különben is vetekedtek az aszott falevél színével. Hát uram?
Klára semmit sem vett észre a gyötrelmekből, melyek férje lelkét emésztették. Ha néha komornak látta, ha észrevette, hogy homlokán egy-egy sötét felhő húzódik át, vagy kerüli tekintetét és kellemetlen gondolatokba merül, nem felel szavára vagy nyersen utasítja vissza nyájasságát: eszébe sem jutott, hogy e jeleket féltékenységre magyarázza.
Ennek a homlokán széles hasítás volt; fokostól e, bicskától e, ki tudná. De látszott rajta, hogy nem olyanfajta, akinek hiába jár a szája. A csárdás jobbnak látta, ha magába nyeli, amit gondolt. Kérdőn pislogott a menyecskére, hogy az meg mit szól hozzá. Nem szólt az semmit sem. Néma volt, mint az apróhal a megdagadt Hortobágy folyóban, amelynek csillanó siető vize keresztülfutott a nagy pusztán.
Szegény Sándorom, hiszen te beteg vagy, nagyon beteg vagy, mondá halkan, melléje lépve és végig vonva kezét izzó homlokán. Érzem, tudom, nem tagadom, beteg vagyok. Sokszor mondtam én ezt magamnak, sokszor neveztem önmagamat őrültnek és igyekeztem kinevetni őrültségemet.
A Nap Szava
Mások Keresik