Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 27.
Atlasz úr és Góg Ferencz ezalat bejárták a kastélyt, az udvart, a gazdasági épületeket, a magtárakat, a béresházakat, s mire az ebédig jutottak, tökéletesen és alapos részletességgel informálva voltak egymás vagyoni viszonyairól. Az ebéd fényes volt, Atlasz úr kijátszotta legnagyobb kártyáját és franczia pezsgőt hozatott föl a pinczéből.
Góg Ferencz, a gondos nagybátya és szemes jószágkormányzó észrevette húga és úrnője unatkozását és sietett enyhítéséről gondoskodni, azt a nagy kegyet kérve a házi úrtól, hogy mutassa be őket szeretett családjának. Szeretett családom nincs itthon, mondá Atlasz úr.
Lovát ott tartotta egy házi szolga. Sándor szó nélkül a nyeregbe ült és a kapu felé indult, majd fellökve Góg Ferenczet, ki nagy vendégszeretetében a paripa kantárába kapaszkodott s úgy ismételte meghívását. Lassan, csöndes ügetéssel ment vissza Sándor az úton, melyet nem régen vágtatva tett meg.
Nem is tudta, hogy Volkán Ádám megházasodott és meghalt. Ezt meg is mondta vendégeinek. Megházasodott és meghalt, mondá Góg Ferencz, szomorú arczot öltve, míg unokahúga újra mosolygott és illegette magát, mintha valami vidám dologról beszélnének. Megházasodott és meghalt. A két esemény gyorsan követte egymást.
Mit akart mondani? Vajon mit akart mondani? mondá Góg Ferencz, mintha visszhangot adna Sándor lelki töprengésére.
Repeső örömmel fogadtuk a kegyes meghívást, mely ismét megnyitá előttünk e főúri hajlék fényes termeit, kezdé Góg Ferencz, mint a társaság szónoka, két rét görnyedve a nagy alázatosságtól, midőn Sándor elé értek.
Nem volt jó véleménye a művészekről, akik a bűnös testet, az érzékiség és gőg e cifra koporsóját, a húst, a férgek táplálékát és kéjek edényét szemérmetlen meztelenségben ábrázolják. Ő maga ugyan nem fordult el ily ábrázolatoktól, mert azt vallotta, hogy a tiszta embernek minden tiszta és naturalia non sunt turpia.
A ház úrnője nem volt látható, de nagybátyja a tornáczon állt, jobban görnyedezve, mint valaha, s midőn Sándort meglátta, karjait siralmasan nyújtogatva és tenyereit összecsapkodva feje fölött, hangos jajveszékléssel sietett feléje. Sándor leugrott lováról, s az udvar közepén magára hagyta a reszkető lábú állatot. Góg Ferencz e pillanatban melléje érkezett.
Én legkevesebbet számítok; ott van már az egyetlen, az igazi háziasszony, észre sem veszik az én távollétemet. Atlasz úr keserűen sóhajtott ez ingerűlt szavakra. Góg Ferencz nagyokat nyögött s feje egészen elveszett vállai között. A levelet! Miért nem mutattad meg a levelet? kiáltott Manó, idegesen dobolva lábával az asztalon. Micsoda levelet? kérdé Góg Ferencz, fülét hegyezve.
A Nap Szava
Mások Keresik