Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 28.
Hiába mondja azt Andersen oly fokozott elmeéllel, hogy idő lemos aranyat, míg disznóbőr megmarad, mert nem marad biz az meg. Hanem hát mindegy. A kísérletek, amelyek bocskort, piros cipőt, barna cipőt próbálnak ifijúr apró lábaival összeköttetésbe hozni, sikertelenek maradnak. Nagyokat rúg eleinte, de mert hogy ezzel nem ér célt, kifakad: Brrr, brrr, brrr, bürüm, bürüm.
Nem tudni mi okból, de erővel azon volt Pióczáné, hogy férjét a sánczok közé kergesse; ez mindazonáltal megátalkodva állítá, hogy helye neki otthon legyen, és hivatala csupán a sebesek bekötése; az eleinte tűrhető villongásból csata támadt, még pedig jóval keményebb a vitéz polgárságénál a sánczokban.
Eleinte hallgatott, megtagadott minden fölvilágosítást, mert félt elárulni, hogy az ügyvéd lakásának a czíme zsebében van, hova neki menni kellett, s hogy semmi áron nem tud megválni ama tervtől, mivel Klára hosszú idő, hónapok óta kecsegteté.
Növekvésiben egy idejig eleinte finom levelet adott a sejömbogaraknak, azután epröt termött, később árnyékot vetött alatta pihenőkre, most pedig kanál lött belüle, kis kanál az onokának, úgy híjják, hogy Marci, hanem borzasztó játékos fattyú.
A csöndes vizekben, hegyi patakokban ezerszámra tanyáznak olyan parányi élőlények, amelyek mászkálnak, vidáman forognak, lassan vagy nyilsebesen úsznak tova és amelyeket a tudomány növényeknek ismer. Ha egy-egy ilyen eleven mozgású gömböcskét megfigyelünk, látjuk, hogy egyesül egyik a másikkal, eleinte lazán, aztán állandóan.
A magyarok vesztesége, mint föltehető, igen csekély vala, mert eleinte fedve ütköztek s később egy rémült s a veszedelemre nem is gondoló ellenséggel.
Eleinte a napi eseményekről beszéltek, azután Enyingi rátért a közeledő farsangra. Elmondta a bemutatandó leányok neveit, a főrendűeknél készülő bálokat, s vidámságot öntött a társalgásba, mi kissé nehézkesen indult meg, mert a hölgyek meg voltak döbbenve Jakab gróf külseje fölött, ki, mint mondtuk, feltünő rossz színben volt, s alig mertek előtte vidámabb dolgokról beszélni.
Szegény húgom! szegény Lilla! nyögött Góg Ferencz. Ha a villám sújtotta volna, nem lehetett volna úgy megdermedve. Eleinte attól féltem, eszét veszti nagy fájdalmában. De a szívét elvesztette, ah! örökre elvesztette. Ezalatt Atlasz úr szobájához értek.
Sándor karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félénken, mintha még mindig bűnbánatával küzdene, azután mindig bátrabban, mindig erősebben átfogta derekát, magához szorította, könnyek törtek ki szeméből és hangos zokogásra fakadt. Életem, boldogságom, téged visszanyertelek, nem félek már a sors semmi csapásától.
A Nap Szava
Mások Keresik