United States or India ? Vote for the TOP Country of the Week !
Góg Ferencz ijedten fölugrott székéről s minden bevezetés nélkül fölkérte Atlasz urat, hogy néhány igen fontos és bizalmas szóra vezesse szobájába. Mintegy félóráig voltak távol, s mikor visszatértek, mindkettejük arcza igen hosszúra volt nyúlva. Góg Ferencz mindenfelé nézett, csak unokahúga arczába nem, a ki pedig nagy kíváncsisággal szegezte rá villogó szemét.
A tulajdonképeni vevő én volnék, de lehet, hogy barátom tulajdona lesz az, ki szintén ilyen szándékkal foglalatoskodik. Így szomszédok lennénk, mondá Klára, Jakabra szögezvén szemét.
A hangját úgy hallom, mintha vadgalamb búgna. A szemét magamon érzem most is, mintha megbabonázott volna. Milyen szempár is az, azzal az el ellobbanó bolygófénynyel, amikor a pilláját lesüti. Darabot kéne írni róla. Az ilyen asszonyról lehet. Hanem a feleségének egy árva szót sem említett Partiékról. Sem másnap, sem harmadnap.
Az apa kötelessége nem az, hogy boldogtalanná tegye fiát. A főtisztelendő úr úgy bánik velem, mintha én volnék egy rossz apa, felelt Atlasz úr, egyre merészebben, pedig én jobban tudhatom, mert nekem van három gyermekem és a főtisztelendő úrnak egy sincs. És mindenki, a kinek van esze, azt mondta, hogy apai kötelességem fölnyitni Sándor szemét. Ugyan ki mondta?
Nem a férfias és ifjúságban duzzadó erő, a vonások szabályossága, az átlátszó halvány bőr és komoly, bizalmat gerjesztő tekintet volt az, mi megbűvölte a szemet, hanem az a költői ihlet, mi arczán ki volt fejezve s minek a nők fiatalon vagy későbbi korban egyformán nem tudnak ellenállni.
A Nap Szava
Mások Keresik