United States or Lesotho ? Vote for the TOP Country of the Week !
A hölgy pedig mindennap Jung Kálmán ágya szélére ült és mesélt. Nézte a mohosodó háztetőn az összedült kémény tégláit, melyeknek egyik fele fehér volt, a másik fekete és mesélt. Mesélt egy emberről, aki egész egyedül élt a tenger közepén egy óriási virágon.
Tessék, csak tessék kérem felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen és félrelökdösött mindenkit az útból. Tessék itt van egy szék, ha tetszik leülni. Hogy érzi magát? kérdezte a hölgy halkan Jung Kálmántól és elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. Aztán lesütötte a szemét, mert Jung Kálmán nem felelt, csak sápadtan kitágult szemekkel bámult az arcába.
Jung Kálmán csak feküdt és nézte a nagy kőfalat. Megszámlálta a köveket fel a kertig, a fákat, amik a kertből kihajoltak és az S alakú vékony ágakat, melyek majdnem az ágyáig lógtak le. Ha meglengette őket kicsit a szél, akkor ruganyos, finom levélujjaik végigkapirgáltak a falon. Olyankor Kálmán összerázkódott.
Jung Kálmán utána forditotta a fejét. Odakint azt mondta a hölgy a szobaurnak: Jár hozzá tisztességes orvos? Holnap elküldöm az enyimet. A szénatérig gyalog sétáltak és később azt mondta a hölgy: Milyen borzasztó szemei vannak ennek a fiúnak. Így még sohase nézett senkise rám. Nem fogok aludni tudni az éjjel. Mig a szobaur visszajött, az udvarban össze-vissza beszéltek az emberek.
De Jung Kálmánt elpakolhatod már a szivedbe és ezt a május hónapot is. Tudod, hol a kezdete, hol a vége. És szép volt. A hölgy föltámaszkodott és a szobaur felé forditotta nedves arcát, de nem tudott mindjárt beszélni, olyan erősen juhádzott és a melle fel-felzihált. Géza, mondta később ezután már száz férfi jöhet a szerelmével. Hegyeket mozdithatnak el értem. Ölhetik egymást és magukat.
A Nap Szava
Mások Keresik