United States or Åland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ekkor kerűlt vissza Boglár Kálmán, s mialatt Klára hangos örömsikoltással rohant rég nem látott atyja keblére, ez magához ölelte s gyorsan fülébe súgta; Légy nyugodt, nem volt szükség erőszakra. Elvittem s megtiltottam, hogy még e házba tegye lábát. Engedelmeskedni fog. Annyira sűlyedt, hogy már gyáva is. Ne beszéljünk többé róla. De Manó nem akarta, hogy ne beszéljenek többé Lándsa Jenőről.
Alerdész vagyok már, majd csak megleszünk; ugy e, Nusika? I-i-igen! szepegte Nusika és az anyja keblére borúlt. Hát így vagyunk? Akkor szépen vagyunk! csudálkozott az öreg, némileg szelidülten. De csakhamar összeszedte magát. Kiegyenesedett. Most csak azért sem! kiáltotta ingerülten; talán ti engem az orránál húzzátok? Talán ti össze is beszéltetek; talán tudjátok is, hol van a retikül...
De ez is könnyű, elfutó felhő volt; gondtalan, gyanútlan lelke gyorsan lerázta magáról a kellemetlen benyomást, s egészen természetesnek, őszintének, mintegy köteles szentesítésnek vette azt az ölelést, melylyel férjének atyja keblére fogadta s ezzel kifejezte teljes megnyugvását. Pedig Atlasz úr nem nyugodott meg.
Ama küldöttségek közt, melyek Szegeden tisztelegtek, volt a csongrádi is, Müller János szolgabiró vezetése alatt, ki midőn a nemes gróf elé lépett, keblére tett kezekkel igy kezdé mondókáját: Engedje meg méltóságod, hogy két lépésnyire álljak meg méltóságodtól.
Az anya keblére szorítá leányát, s csak búja és félelme, melyek leánya iránt gyötrék őt, tarták vissza az ájulástól, s a lányka sűrű könyhullatással és zokogással nyomá el vagy nevelé fájdalmát, míg magát csak szerelme tevé talán képessé a bajnak ellene állani.
A Nap Szava
Mások Keresik