Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá színlelt levertséggel. Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát szegimondotta atyám. Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal.

Megállanak, pipára gyújtanak és tanakodnak egymás közt. Ahun megy az Atlacz zsidó, mondja az egyik. Vajjon micsoda hunczutságon töri a fejét? teszi hozzá a másik. Nemsokára előttük viszi el Atlasz urat a kanyargó ösvény; a munkások gyorsan dolgozni kezdenek, nehogy henye beszélgetésben lássa őket a földesúr.

Ismerősei bolondnak tartották, aki elérhetetlen dolgokon töri a fejét és azt ajánlották neki, hogy hagyjon fel rögeszméjével és vállaljon jövedelmezőbb munkát. De ő, habár a választóvízzel kevert gumiról is kisült, hogy nem tökéletes, nem hallgatott rájuk, haladt tovább a maga útján. Végül is a véletlen célhoz juttatta.

Önmagának azonban bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand és Rodin könyveinek majd minden lapján érthetetlen és homályos sorokra bukkan, amelyeken hiába töri kemény sörtével borított domború koponyáját.

Lehet, hogy nem bizonyos, de nekem valami azt súgja, hogy elviszi... Meg fogod látni, hogy igazat mondok. Nem lehet ezt tudni, Regina. Persze, hogy nem lehet tudni bólintott ismét a leány az ember azonban sokszor megérez olyan dolgot is, aminek okát adni nem tudja, akármennyit töri is rajta a fejét. Én sokszor vagyok így... Egészen bizonyosan meg fogod látni, hogy most is igazat mondok.