Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 24.
Az tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele. Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére. Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...
A fehér, húsra kapván, pompás állat lőn. Hosszú szőréből kiszedte a beleragadt bogáncsot, fürdés és eső hófehérre mosta. Valami fajállat lehetett, mert uszóhártyái voltak a lábán, bár egyébként nem hasonlított a newfoundlandihoz. A feje hosszú és vékony, mint az agáré, testben karcsú és erős, a fülei pedig vizslafülek. Soha a kapun kívül nem ment, pedig a kapu örökké nyitva volt.
Addig addig, hogy nem állhatta tovább, szóba ereszkedett magával a legénynyel, ilyenformán: Hallod e te Tóni, nekem ne járj többet azután a fruska után, mert ha még egyszer a kisablak alatt kaplak, megpuhítlak. Nyomatékképen felkapott a kovács udvarán levő szekérrudak közül egyet és könnyedén megforgatta a feje fölött. Tóni úgy elbámult ezen, hogy még a szája is tátva maradt.
Még elpukkant utána egy-egy láthatatlan röppentyü, a minek a nyomában aztán egyszerre lángba borult az ég és fölváltva vörös, sárga meg fehér szinekben égett az egész óriás kupola, mintha elképzelhetetlen nagy rémek csapdosták volna egymásba az ember feje fölött a fáklyákat.
Gergely mosolygott, ki akart volna békülni, de a leány intett, hogy az nem megy olyan könnyen. Miért nem szólt hozzám már három nap óta? Tanulok. Kilyukad a feje. Nem fél? Még a vizsgáig kibirja, azután már ugy sincs szükség reá, lesz diploma. Nem békültek ki. Mosolyogva váltak el, de Gergely hiába nyújtotta a kezét, a leány nem fogadta el.
A Nap Szava
Mások Keresik