Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 28.
Mit értesz áthidalhatatlan mélység alatt? Az ő társadalmi állását, s a te születésedet... Ő nagy úr, te pedig szülőidet sem ismerted, és senki sem tudja, kik voltak azok. Olyan nagy bűn ez? kérdé ártatlan arczczal a leányka, kinek bizonyos dolgok kezdtek derengeni elméjében.
A »benff, benff, benff« válasz, mivel Hattyú szokta a közeledtét jelezni, elmaradt mindörökre. Az eb szomorúan tért a kis udvarra vissza. Hozzájárult ehhez, hogy rosszlelkű emberek kínozni kezdték. Volt ott valami Kacska Miska, az elzüllött gazdaember, akinek Boszniában nyomorékká lőtték a kezét s attól fogva italnak adta magát.
Mikor Bartakovics az egri érseki széket elfoglalta a roppant terjedelmü érseki kertet a sétálók számára nagynak találván, felét kivágatta s veteményes kertté alakitotta át. Ez természetesen nem tetszett az egrieknek, s minthogy abban káposztát, krumplit és babot termesztett, „krumplis érsek“-nek kezdték nevezni.
Szabad szemmel is láttam, hogy az isten tudja mekkora távolságban levő ellenség shrapneljei szintén sűrűbben jelentkeznek a levegőben volt olyan perc is, hogy egyszerre tíz-tizenöt fehér felhőcske is mutatkozott. Valami egy negyedóra mulva aztán a mivelünk szemben levő fronton is mutatkozni kezdtek hasonló füstfelhőcskék, csakhogy sokkal kisebbek, mint amilyeneket az ágyú-shrapnel lök a levegőbe.
Máskor meg elmondtak egymásnak mindent, ami csak eszükbe jutott, ilyenkor a férfi megfogta a leány kezét s el se eresztette, míg csak búcsúzni nem kezdtek egymástól. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak pár lépésre váltak el egymástól. Megbukom a vizsgán, nem tudok tanulni mondta egyszer a férfi. Tud már eleget, mondta a leány s büszkén nézett rajta végig.
Állt a csata szörnyen, gyütt-é az élös, de gyütt ám. No hát mán kezdtek retirálni a mieink. Műnk állunk a dombon. Vágtat éccör a fehér tajtékos sárga lovon az ordenáncoficér, hogy aszongya: Ekcelenc ik meldige horzám, linké flügli krügli prügli. A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, a major generál nem szól semmit, én sé szótam sémmit.
Egyszerre szeméből és kebléből vakító lángok lövelltek elő... azután dörgő roppanások között a falak és oszlopok inogni, omladozni kezdtek és Istvánnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy a félig eszméletlen Klárát karjaiba kapva, a kis ajtó tömör boltozatán át az utcára meneküljön vele, midőn égig villanó lángok és földetrázó dörgés, ropogás között az egész torony összeomlott, maga alá temetve mindent.
A Nap Szava
Mások Keresik