Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 22.
Az ezredes azonban félbeszakította s másfelé nézve, kérdezősködött. A mi ezredünkben... Tényleges tiszt?... Ugy szeretném, nagyon szeretném. Egyszerre fölállottak mindaketten. Az ezredes a fiatal ember vállára tette kezét s nagyon rosszul esett neki, hogy kellemetlent kell mondania. Az nem lehet. Gyöngéden visszaerőszakolta a székére Kadart s közel ülve hozzá, komolyan, részvéttel beszélt.
Senkisem énekelt. A bakaszokás, hogy marsközben dalol, elmaradt; a hideg, mérges tiszli arcokra vetett tekintet elég volt arra, hogy elfojtsa a nótázó kedvet. Időközben az ezredes visszafordult, elvágtatott a haladó oszlop mellett, ujra visszajött s lármázni kezdett. Az első zászlóalj a leszedett nyakravalót a válldragon alá dugta, a második a sapka mellé, a negyedik le sem szedte.
Eltűntek. Este hét óra tájban sürgés-forgást vettem észre Morelli kapitány tábori sátra körül. A visszaszállingózó legények azt újságolták, hogy parancs érkezett az ezredes úrtól, azt tanulmányozzák a tiszt urak és amiatt van ott lenn a sürgés-forgás. Úgy is volt.
Pár perc mulva az ő tábori, összenyomható ezüstpoharában habzó Mummal, az ezredes vidáman köszönté a csapat tisztjeit. A derék százhuszonhetesre egy pohárral, uraim! Albán csárda Ami Antóniót illeti, ő albán volt, ami pedig a kenyérkeresetét illetné, kantinos volt e barna férfiú a tábor környékében. Sem ő, sem kantinja nem tartozott a táborhoz, de ők azért odatartozandónak tartották magukat.
Egyenládákba rakva tiszta magyarádi, egri, somlai, a másik két kocsin az isteni nedű, Mumm, az eredeti hárshajkosarakban, leólmozva, lepecsételve, kívül a manipuláns iromba nagy fekete betüivel: Inf. Reg. No. 127. Regmsstab. Az ezredes előrehajolt a lovon s felvillanó szemmel nézte a kincseket. Öt kocsi.
Kissé türelmetlen is volt s már maga akart lemenni az istállóba, mikor az előszobában beszédet hallott. Inasa igyekezett visszatartani valakit, aki be akarta küldeni a névjegyét. Az ezredes ur éppen ki akar lovagolni, nem hiszem, hogy fogadna. Kisértse meg. Amint parancsolja uraságod s a szolga befelé indult a névjegygyel. Az ezredest zavarta volna a látogatás.
Nagyon lelkesen beszélt, én azonban egy szót sem értettem az egészből, mert igen messze álltam a középső fronttól. A beszéd után felharsanó hurrákból és mennydörgő éljenekből következtetve, az ezredes úr alighanem a legénység szája íze szerint szónokolhatott. Azután vezényszók hallatszottak, kivonultunk a kaszárnyából és kimasiroztunk a pályaudvarra. A fél város apraja-nagyja kísért.
Szerényen állott meg előtte és alig akart leülni. Az inas behozta a konyakos üveget. Az ezredes szembeült a fiatal emberrel, mosolyogva nézegette az egészséges, piros arczát és türelemmel várta, hogy mit akar. Mikor látta, hogy kényelmetlenül feszeng, s nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, segíteni próbált neki. No, mit hozott Kadar barátom a faluból? Lovat? Van eladó lova?
Kissé korán jöttem... Mindegy, mindegy... Adj konyakot. A fiatal emberre kellemesen, de kényelmetlenül is hatott a nagy szivesség. Az ezredes önkéntes korában szerette meg, mert jó katona volt és kitünő lovas, de az olyan természetesnek tünt föl előtte, hogy valaki jó katona és jó lovas, hogy nem tartotta ezt elég érdemnek arra a megkülönböztetett jóságra, a mivel elhalmozta az öreg katona.
A Nap Szava
Mások Keresik