Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 27.
Csak míg sógora beszélt Szirmaynéval, akadt a szerelmeseknek nehány pillanat tanúk nélkül együtt lenni, de mennél rövidebb ideig éltek a szerelem kéjében, annál forróbban ömledezett ez boldog szíveikből.
Ellenkezőleg, minduntalan megszólította, kisegítette, ha zavarba jött s elállt a lélekzete, beszélt vele lovaglásról és vadászatról, nevetgélt, ingerkedett vele, de mindebben volt valami leereszkedés, valami engedményféle, mintha nem is illetné meg Sándort s csak úgy kegyelemből juttatná neki, és Atlasz úr észrevette ezt és mérgelődött magában, és legjobban azon mérgelődött, hogy Sándor nem veszi észre és egészen rendjén valónak találja.
A leánynak reszketett a hangja, a mig csendesen, visszafojtott indulattal beszélt: Küldd ki Tónit az előszobából, mert kiabálni fogok. Nem baj. A leány kiszólott az ajtón: Hivja fel a papát! A bátyja nagyot nézett erre. Minek? Legyen itt. Ismerje meg a fiát. Mit akarsz? A gyönge gyermekleány hangosan zokogni kezdett és jajgatott, mintha ütnék. Kiabálni, kiabálni...
Azt hiszem... Úgy sejtem... viszonzá habozva Enyingi gróf, ki már bánni kezdé, hogy beszélt a birtokról, mert csak most jutott eszébe Veronika, midőn a szülők érdeklődését látta. És ki ajánlotta neki a birtokot? kérdé Eszthey odavetve, hogy lelki állapotát titkolja, mi nem a legrózsásabb volt e perczben. Egy Holcsi nevezetű ügyvéd.
A temetkezési társaságokról ugy beszélt, mint akik szivesek voltak elkezelni mellőle a familiát, s most a beteg gyermek mellett állva, nézve a vergődő kis lázas testet, csak az bántotta, hogy ezt is azok az idegen emberek fogják elkezelni. Miért?
A Nap Szava
Mások Keresik