United States or Brazil ? Vote for the TOP Country of the Week !
Volt a miniszternek egy öreg huszárja, László; ismerte azt minden ember, a kinek valaha Wenkheimnál dolga volt: ez volt a nagyobb ur a háznál. Azt utasitá a miniszter, hogy most már fogja pártul a „népdalok hősét“, vigye el magával valahová, a hol az „rangja szerint“ mulathat; s legyen rá gondja, hogy semmiben ne legyen fogyatkozása.
Egyszer végre kiütött a palota-forradalom, feljelenték a miniszternek, hogy a László irtóztató mértékben defraudálja a lelkiismeretére bizott boros palaczkokat a pinczében: tessék bár személyesen meggyőződni a kegyelmes urnak. Wenkheim ráhagyta magát venni, hogy lemenjen maga a pinczébe. S ime csakugyan ott volt a sok corpus delicti. Csak a corpus, a spiritus hiányzott belőle.
Az pedig kisérteties páthoszszal voná elő kebléből a tőle elhozott ujságot, s az aláhuzott sorokra mutatott. Ime uram, itt a bizonyitvány, hogy én meghaltam, s a halottak, tetszik tudni, nem esznek. A buldogg emlékezetű Bach-korszakban egyszer nem volt már egyéb dolga a miniszternek, hozzáfogott a tanügy centralisálásához.
A leányunk grófné, és férje, a gróf jószágán lakik, ősi kastélyban. Manó fiúnk miniszteri titkár és jobb keze a miniszternek. Sándor fiúnk a legjobb gazda a megyében, és úgy tud lovagolni, vadászni és virtuskodni, hogy a született urak is megcsodálják. Szóval száz perczentnél többet hozott a pénz, melyet gyermekeinkbe fektettünk, fejezé be az öreg asszonyság hálás tekintettel.
A Nap Szava
Mások Keresik