United States or Namibia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nyolc óra felé Schultz hadnagy úr járta végig mégegyszer a frontot. Finom, sápadt arca változatlanul egyforma maradt. Semmi változást nem vettem rajta észre. Talán ő volt az egész divizióban az egyetlen fiatalember, aki fölött nyom nélkül viharzott el a háború eddigi összes nyomorúsága, öröme, szennye és dicsősége. Minden nap gondosan megborotválkozott. Ebben körülbelül minden benne van.
Morelli kapitány úr változatlanul egyforma állhatatossággal int most is nyugalomra, a mindig elegáns Schultz hadnagy úr most is szorgalmasan lekefélteti ruhájáról a Schützengrabenben ráragadó agyagos sarat és egyéb piszkot, a megsebesült Nagy főhadnagy úrról pedig mindössze annyi hír érkezett, hogy Lembergben van és nemsokára egy-két hónap múlva valószinűleg visszajön.
Mindezt a változatlanul állandó és sokezer éves igazságot nem azért említem, mintha mentegetni akarnám a tagjaimban zsibongó nagymérvű izgatottságot, hanem azért, mert talán ez volt oka, hogy az előttem kibontakozó helyzetet még akkor sem voltam képes helyesen megítélni, amikor az ütközetnek ez a része már-már a tanya felé húzódott le. Lovasság is résztvett a harcban.
Merthogy a Vorschrift, az szentírás. Van-e még, könyörgöm, abból a tavalyi igazán príma jávorfából, amelyből szeptemberben azt a két métert vettem? Lám, mire gondol még ilyen helyen és helyzetben is egy szorgalmas esztergályosmester! Erre sem képes sorkatona, csak rezervista, akin csak a külső katona, a lényeg változatlanul civil és az is marad az idők és háborúk végeiglen...
A Nap Szava
Mások Keresik