United States or Ukraine ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én tehát kiváltom a Domine spectabilis adósleveleit és a többit a Szent Lélek sugallta bölcseségtekre bízom. Lőrinc fráter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne téríthesse szándékától. Elszaladt a végrehajtóhoz és kiváltotta az adósleveleket. A penitenciárius tizennégy napi bőjttel sújtotta Lőrincet, amiért megszegte a szegénység fogadalmát.
So?... egyedül akarsz menni? Egyedül. Hát én? Te addig itt maradsz és megvárod, amíg visszajövök. És ha nem jösz vissza? Visszajövök. Vissza, ha életben maradsz, de ha nem maradsz? Leintettem a kezemmel. Van nekem eszem. Annyi eszem nekem is van, hogy ne ereszszelek el egyedül.
Ismét Szatmár vármegyébe tértem vissza, itt veszedelmes betegség kényszeríte magamat Lónyay Anna egy még élő barátjának fölfedezni; a nemes lelkű férfi szánakozva fogada engem töredelmes bűnöst, s kigyógyulásom után ide küldött Mármarosba egy félre fekvő jószágára, hol kegyelméből most is élem magányos, zarándok éltemet; nemes jóltevőm azóta meghalt, s ismét egyedül bírom tehát titkomat, melyet ezen papirosra bíztam.
Mit tehetne ő önnek? Sokat! A mit azonban nem közölhetek és vissza is kellene mennem a régen múltba történetemmel, mi azonban önt keveset érdekelné. Engem minden érdekel, mit öntől hallok, Somorjay úr, viszonzá gyorsan a detektiv. De különben is, oly vonzalmat érzek önhöz, mintha rokonom, vagy atyám volna. Ennek örülök, mert vonzalmunk kölcsönös.
A főherczeg-nádor sok ideig figyelemmel kisérte, hogy egy fiatal katona minden délben, mikor a katonák ebédjüket kikapják, csészében ételt hord ki az őrlakból s kevés idő mulva üres csészével tér vissza.
„Szivárványfi, Gyémántfi, Kőszénfi üzérek, Regina üzérnő megszöktek, keletnek, északnak, délnek, sok csalás. Passiva iszonyu. Megfogni. Per schub vissza.“ 34-ik telegramm. John Cox southamptoni rendőrbiztos Krepelkafy, pesti rendőralispánnak. „Szivárványfi, Gyémántfi, Kőszénfi, inclusive Regina. Együtt megfogtam.“ 35-ik telegramm. Krepelkafy John Coxhoz. „Ki bizta rád? Tartsd magadnak, ha fogtad.“
Egyszer hirtelenében küldött át a másik boltba pár vég vászonért. Csak kölcsönbe, mert a mint izente délután már megérkezik a vasutról az ő rendelménye is. Ebből pör lett. A másik bolt indította, mert sohse kapta vissza a vásznát, s el is vesztette, mert nem volt tanu arra, hogy csakugyan átvittek egyik boltból a másikba vásznat.
A part mellett álló bárkák oldala visszhangosan verte vissza az evezőcsapások zaját. A víz sodra a torkolatnál hihetetlenül erőssé vált s a nehéz csónak szinte repült a hullámok fölött. Az aedilis kemény kézzel tartotta a kormánylapátot. Bő ruhája lobogott a szélben. A tenger felől egy háromsorevezős gálya óriási árnyéka tűnt föl a holdfényben.
Karácsont ezen kis szó összerázta, baljával eltakará arczát, s jobbját hirtelen mellén dolmánya alá dugá, s valamit ránta onnan elő, de mit látni nem lehetett, mert markába rejté, míg az öregre borulva föl nem kiáltott. Atyám, tartsd vissza lelkedet! im én is fiad vagyok!
Miért nem hívja már azt a Jánost, az inasomat? Szaladjon fel a kastélyomba és kiáltson a Jánosra, hogy a nagyságos úr hivatja. Hallja! Hallom, hallom, ha nem is kiabál úgy, felelt vissza félvállról Cserepes András. Ott jön már a János, la!
A Nap Szava
Mások Keresik