Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 6.
Mit is mondott neki ama szép reggelen Oroszlay, kivel akkor beszélt először, s addig még soha nevét sem hallotta? Hogy szereti. De hát hogy volt az lehetséges, oly hirtelen, minden előzmény nélkül, hasonlóan a kedves madárénekhez, mely váratlanul szólal meg a zöld levelek közül s hirdeti a tavaszt, a boldogságot és a szerelmet... És ő sem késett a felelettel. Ki kellett mondania, a mit érzett.
Azelőtt egyszer láttam az utczán, csak pár pillanatra, előbb már Esztheyné megmutatta fényképét, melynek csodáltam szépségét, de az eredeti varázshatással volt rám, s nem tudnám őt többé elfelejteni. Olyan mélyen véste magát szivembe! És hol találkoztál később vele? Mert hiszen azt mondod, hogy osztja érzelmeidet. Így azt meg is kellett mondania.
És csakugyan nem hajlandó többé segédkezet nyujtani nekem? kérdé kutató hangon Esztheyné. Minden másban szívesen, de ezt czéltalannak tartom. Igy többé nem számíthatok senkire! sóhajtott föl Hermance, s azért vagyok ma itt, mert Holcsinak végre is meg kell mondania, mi czélja van Dóziával, kit csellel csaltak el Obrenné intézetéből. Biztosítom, hogy ő nem fog beszélni.
Az ezredes azonban félbeszakította s másfelé nézve, kérdezősködött. A mi ezredünkben... Tényleges tiszt?... Ugy szeretném, nagyon szeretném. Egyszerre fölállottak mindaketten. Az ezredes a fiatal ember vállára tette kezét s nagyon rosszul esett neki, hogy kellemetlent kell mondania. Az nem lehet. Gyöngéden visszaerőszakolta a székére Kadart s közel ülve hozzá, komolyan, részvéttel beszélt.
A Nap Szava
Mások Keresik