United States or Nepal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sándor egy ideig habozott, fölhúzta, lebocsátotta lábait, megpödörte bajuszát, s mintha e férfias dísz érintése egyszerre fölébresztené egész bátorságát, megemberelte magát s így szólt: Meg akarok házasodni. Hohó! kiáltott Atlasz úr ez már igazán meglepetés a mi számunkra. Már miért volna meglepetés? kérdé az öreg asszonyság. Hát nem arra való a fiatal ember, hogy megházasodjék?
Volt Szigeten egy énekes uri ember, a ki a bort „nem veté meg“, olvassa, ismét elolvassa a verset s nagyot csap öklével homlokára: hohó Petőfi barátom! nem innál te abból egy cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten. A kontócsinálás mesterségéről. Tekintedezs barátom uram!
E ház ura Sándor, és ő szívesen lát, arról meg lehetsz győződve. Hohó! nem úgy vagyunk. Te mindig csak a patrónust látod s neked könnyű csak Sándort venni tekintetbe. De én itt nem a patrónus, hanem a házi úr vendége vagyok. Az öreget itt nem szokás figyelembe venni. Eddig én sem vettem, mert eszembe sem jutott, hogy nem látna a legnagyobb szívességgel.
Halljuk, mi az? kérdé az ügyvéd látható nyugtalansággal, mert az oly ember, mint ő, minden váratlan eseményre megdöbben. Eszthey grófné volt ma nálam, s kijelenté, hogy ő nem akar többé tudni Dóziáról. Átengedi őt azoknak, a kiknél jelenleg tartózkodik, s nem fogja többé kutatni hollétét. Hohó! Ez valami új s mivel okolta meg elhatározását? Tulajdonképpen semmivel.
A Nap Szava
Mások Keresik