United States or Guinea-Bissau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Atlasz úrnak menet közben eszébe jut valami, meggyorsítja lépteit, nemsokára eléri a kastélyt, szobájába siet és íróasztalához ül. Három levelet ír, nagy gondolkozással, verejtékező fáradsággal. Nehezen megy az írás, de elkészül vele. Az egyik levél Manó fiának szól, a másik vejének, Szádváry Arthur grófnak.
Atlasz úr és Góg Ferencz ezalat bejárták a kastélyt, az udvart, a gazdasági épületeket, a magtárakat, a béresházakat, s mire az ebédig jutottak, tökéletesen és alapos részletességgel informálva voltak egymás vagyoni viszonyairól. Az ebéd fényes volt, Atlasz úr kijátszotta legnagyobb kártyáját és franczia pezsgőt hozatott föl a pinczéből.
A birtok megtekintése után azonnal az indóházhoz hajtatunk. Ah! azt igazán sajnáljuk! kiáltott föl Klára, azonban ha gyámatyám megengedi, egy második kocsin mi is követjük. Dózia még nem látta a kastélyt belülről, melynek vörös fedele ide látszik, s belseje érdemes a megtekintésre.
De meg vagyok győződve, hogy a földeket látva, el lesz ragadtatva azoktól. Csak azért kérdem, mondá Jakab gróf, mert arra az esetre, ha te nem volnál hajlandó a vételre, én megveszem azt... A vidéktől el vagyok ragadtatva, a kastélyt kevés erővel helyre lehet állítani, s mint tudod, az orvosok nekem folyton hegyi levegőt ajánlanak. Én nem állok utadban, viszonzá Enyingi.
Az Atlasz-család ismét birtokába vette a kastélyt, az ősi kastélyt, mint Manó szerette nevezni. Atlasz úr újra kezdett lélekzeni. A szálka kihullt szeméből, s azt hitte, most már tisztán láthatja a fényes jövőt. Fia megszabadult a nőtől, ki örökös akadálya volt a család emelkedésének.
A Nap Szava
Mások Keresik