United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
A napokban a magyar szinészet egy nyolczvanhárom éves veteránját temették el, az uttörők elsejét, az öreg Balogh Istvánt, a ki hiven és lelkesedéssel szolgálta a szinügyet minden sanyaru időben, jutalmat nem keresve s a számos nyomoruságot vig kedélylyel fogadva el. A század első felében mint direktor dajkálta a még pólyás csecsemőt: a nemzeti szinészetet.
A bascsausz sóhajtott, ő ismerte e dolgokat, őt is messze földről hozták ide, bölcsője pálmafák alatt ringott, azaz hogy pálmafákhoz volt kötözve a szülői sátor mellett az a gyékény, amelyben életét kisdeden élni kezdte. Mennyire vágyhatott ő haza! A szegény Ibró már akkor a nyolcadik esztendejét szolgálta s még mindig nem tudta, hogy mikor eresztik haza.
Azzal az elegancziával szolgálta ki a hölgyeknek a csipkét, szalagot, fodrot, mint a bankár a grófokat a büróban; szó nélkül jött, ment, pontosan, mint valami óramű, senkit se engedett közel magához, hozzáférhetlen, hideg, mindig frissen vasalt uri ember volt, a kinek csak akkor villant meg a szeme, ha sok pénzt olvasott.
Hideg ételek, bor, sör, gyümölcs izletes elrendezéssel, s csak tányért váltani jött be olykor egy fehérkötényes és kisded fejkötős szobaleány, a házi ur maga kinálta s maga szolgálta ki vendégeit.
Kopernikusz tehát egyszerre három hivatást is teljesített: a kanonokét, csillagászét és orvosét. Orvosi tudományával a jótékonyságot szolgálta: lakásán mindennap fogadott szegénysorsú betegeket, kiket nemcsak jótanáccsal látott el, hanem ingyen orvossággal is, melyet ő maga készített.
A Nap Szava
Mások Keresik