United States or Benin ? Vote for the TOP Country of the Week !
Lassan elbúcsúzkodik a falaktól, a falakon a képek kereteitől, mert tavaszig azokat most már a sugarai nem keresik föl. Kijebb szorul szegény, járása az égen oldalfabbra esik egyre és hamarább is elmegy aludni. Melege langyos, már állni lehet, nem forralja föl az ablakkilincs rezét sem. Sugaraiban kint az utcán, az akácok fölött apró muslincák játszanak; ezek is életük utolsó idejét élik.
A festő utána nézett s akkor sem tudta betenni az ajtót, mikor már eltünt a szemei elől. Szegény gyermek... Már nem vagyunk mi egymáshoz olyan őszinték, mint eddig, mondta egyszer a leány s megteltek a szemei könynyel. Miért? De igen... Miért nem beszél nekem többé arról, a mint gondolkozik? Olyan szép volt... De nem igaz. Nem! Ön mondja ezt? Ön? Én, beláttam.
A fehér tollas párt tagjai azok, akik a tolluk hegyét soha sem mártják bele a kalamárisba, hogy szép fehér maradjon egész esztendőn át; a fekete tollasok pedig azok, akik a tollaikat be szokták tintázni. Hát aztán itt az a szokás, hogy elébb van az országgyűlés, azután van a követválasztás.
Ő különben sem kedvelvén a társas életet, sokat volt egyedül, s ennek következtében sokat gondolkozott, olvasott és írt, s bár soha nyomtatásban meg nem jelent tőle semmi, halomszámra szőtte a regényeket, és kigondolt mesék papirra tételét, s ennélfogva minden regényes vagy titokteljes esemény érdekelte, és a grófnő elbeszélése felköltötte figyelmét.
De én attól tartok, hogy mindaz, a mi történt, Lándsa idejövetele, bemutatása, levelezése, ólálkodása, minden tervszerűleg történt s czélja az, hogy férjedet föingerelje ellened. Majd meglátjuk... Most menj nyugodtan haza s a többit bízd reám. Jót állok róla, hogy e Lándsa Jenő nem fog többé utánad járni, sem leveleivel alkalmatlankodni.
Koromsötétben bukdácsoltunk előre az erdő fái alatt. Egy-egy villám vakító fénye után csak annál sötétebb lett. A tulajdon orromat sem láttam, nemhogy az előttem haladó Regina alakját ki tudtam volna venni. Máskor tíz percig tart ez az út most beletelt harminc is, míg végre Regina megállt és megfogva kezemet, megvígasztalt. Itt vagyunk! Hajolj, nehogy beleverd homlokodat a sziklába.
Nagyon különös, édes Juliska, hogy így beszélsz velem, nem tudom honnan állapítod meg olyan bizonyossággal, hogy az urad udvarlását "szívesen" fogadom, tudtommal sem az övét, sem a másét nem veszem komolyan, ha neked nem tetszik, hogy a társaságomat néha tán keresi, tégy róla tetszésed szerint, lekötelezel vele.
Donnerbaumsbergi Türkenfrasz Gottlieb Konrád Friderik, mint mondá római szent birodalmi lovag és több potentátok ármadájában dragonyos kapitány, még sokat marchirozott, retirált, evett, ivott a világon ide s tova, Muszkaországban jó darabig mulatott, de nyugtalan lelke, vagy más okok ott sem hagyák nyugodni, s ismét kalandor éltéhez látott.
Vorwerts vagy húsz lépéssel... Jól megy! Inog a büdös moszkáli! Auf... Felugrott és előre rohant. Mi többiek utána. Ordítottunk, mint a megveszekedett vadak. Az előttünk mozgó orosz front csakugyan megingott, nem bírta a szuronyrohamot... meghátrált, majd felbomlott és futva menekült visszafelé... Ennél rettenetesebb kavarodást még elképzelni sem tudtam. Köztünk is vége volt minden rendnek.
Nem igaz, láttad valakivel, mondá reszkető hangon, közelebb lépve atyjához. Sülyedjek el, ha együtt láttam valakivel, kiáltott Atlasz úr. Miért rántotta meg anyám kabátodat? Miért akart hallgatásra figyelmeztetni, ha semmit sem láttál? Azt nem mondom, hogy semmit sem láttam, csak azt mondom, hogy nem láttam Klárával, a mily igaz, hogy élek. Mit láttál?
A Nap Szava
Mások Keresik