United States or Niue ? Vote for the TOP Country of the Week !
A légáczióba megyek ahoz a hóbortos Wesselényihez felelt a diák bodor füstöt eresztve. Midőn a conceptust felviszi a báróhoz, nem kis megütközéssel ismeri fel benne a hintóban ülő urat. Rendes szokás szerint a legátus a bárói asztalnál ebédelt. Egész ebéd alatt ugy érezte magát, mintha parázson ülne. A báró azonban nem sokat látszott ügyelni vendége zavarára.
Ugy hozta, mintha rabot sürgetne a biró elé s izgatottan pusmogott az öcscsének. Siess kérlek. Menni kell már. Mérgesen felelt a fiatalabb Glubovitz: Csak intézkedni kell előbb, vagy mi? A vénebb igazat adott neki, de szorongva leste, hogy vége legyen már a beszédnek.
Nem reggelizhetem, mert a templomszentelés szertartása misével van összekötve, felelt a kanonok, s mi a mise előtt nem reggelizhetünk. Különben köszönöm szívességét, hiszen nagyságod nem ismeri, nem ismerheti ezt az egyházi törvényt. A kanonok úr igen szánakozó, csaknem fájdalmas hangon mondá ezt, s Eveline és Sándor fülig vörösödtek apjok baklövésén.
Alig volt otthon, anyját sem látogatta meg, s ha néha, több hívás után, megjelent beteg-ágyánál, szótalan, szomorú volt, röviden vagy épen nem felelt a hozzá intézett kérdésekre és így igyekezett minél előbb menekülni ki a mezőre.
Ezeket a szinte meztelenül kacér szavakat úgy mondta, mint egy gyermek, aki csupa kiváncsiság s aki még nem törődik vele, hogy mit gondolnak róla. Vidovics komolyan felelt: Így tetszik jobban. Örülök rajta. Szeretnék szép, nagyon szép lenni; olyan szép, mint Lola. Lássa, azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk, sokan össze is tévesztenek, s én úgy találom, hogy Lola százszor szebb, mint én.
Vegyenek föl rá, a mennyit akarnak, aláírok mindent, a mit kívánnak, s aztán hagyjanak nekem békét, felelt Sándor türelmetlenül. Az első veszély ezzel el volt hárítva, de csak rövid időre. Az adósságok lavinája tovább rohant a maga természetes útján s nemsokára Sándor részét is eltemette.
Szegény Lándsa Jenő, e viruló fiatal ember, ma reggel súlyosan megsebesült párbajban. Párbajban! kiáltott Sándor roppant meglepetéssel. Kivel volt párbaja? Boglár Kálmánnal, felelt Góg Ferencz. Tegnap este itt volt egy szomszéd ismerősünkkel s titkon néhány szót beszélt szerencsétlen fiatal barátunkkal. Én az ajtón hallgatóztam s ma reggel tudósítni akartam a szolgabírót, de elkéstem.
Olyan büszke az, mintha valami főherczegnő volna; alig felelt kérdéseimre s azután nem szóltam hozzá. Némán ültetek együtt egész este? kérdé csodálkozva Hermance. Ő kinézett az ablakon, én pedig kézimunkán dolgoztam. Ez különös. Honnét hozta őt grófné s mily czélból hozzánk? Ma itt fog maradni. Holnap tovább viszem. Most vezesd ide s menj estelizni.
A leány hátraejtette a fejét s tágranyitott szemmel bámult föl az égre. Csak akkor fordult vissza, ha a a legény eleresztette a kezét. Nem ide gondolt, de valami meleg kapocs kellett neki a másik meg e között a világ között. Szórakozottan, fáradtan felelt a fiunak, ha kérdezett valamit s közben-közben el-elszunnyadt. Ha aludt, gyönyörü lett.
Most legalább mind együtt folytatjuk útunkat haza felé, mondá Klára, megfogva atyja kezét, ki ezalatt hozzájok érkezett. Nekem vissza kell fordúlnom, felelt Boglár Kálmán. Maradjatok ti csak egymásra; legjobban szeretem, ha mindig egymásra maradtok. Mit értesz ezalatt? kérdé Klára csodálkozva. Én azt vártam, hogy egészen hozzánk fogsz költözni, tevé hozzá Sándor.
A Nap Szava
Mások Keresik