United States or Sri Lanka ? Vote for the TOP Country of the Week !
E szavak után gyorsan elhagyta a szobát, s Veronika kezébe rejté arczát és zokogott... Lehetetlen volt nem látnia Oroszlay közönyét maga iránt. Mi bajod? kérdé megrettenve, s karjába zárva őt Hermance. Oh, mama, ő nem szeret engem, hiú remény volt, hogy érdeklődik irántam.
Tegye föl a kalapját, Ernesztine és menjünk, mondá pár nappal később Veronika kisded prémes bundájában és tollas kalappal fején lépve be az öreg komornához, ki ablaka mellett ülve nézte a háztetőkről lefüggő zuzmarát, s azt gondolta magában, hogy milyen jó dolga van annak, ki meleg szobájában ülhet. Ilyen hidegben akar grófnő sétálni menni? kérdé, megriadva hagyván el helyét.
Az valószinű, jegyzé meg Esztheyné, kinek nagyon kellemetlen volt ez a beszédtárgy, s örömmel látta a komornyik megjelenését, ki teakészlettel lépett be, követve az inastól, s gyorsan elrendezték a tea-asztalt, mialatt megszakadt a társalgás, s Veronika a tea kiöntéséhez fogott.
Kérem, bocsásson hozzá. Remélem, nem ágyban fekvő beteg. Az volt, de ma már elhagyta ágyát, s kérem, gyermekem, ne zavarja őt nyugalmában és szándékában, ő zárdaszűz óhajt lenni. Tudom! És legyen, ha azok után, miket én mondani fogok neki, nem változtatja meg szándékát, viszonzá hévvel Veronika, s kezét kérően tette össze.
Utja közben egy jó barátjával, Enyingi Loránd gróffal találkozott, kit ő még Csetneken hagyott a vadászó társaságban, s csodálkozva látta a fővárosban létét. Vége a vadászatnak, mondá az, Jakab kérdő pillantására válaszolva. Mindenki elment, s holnap érkezik Veronika grófnő, ki távozásod után, azt hiszem, nagyon rosszul mulatott. Ez csak képzelődés!
Éppen menni akartam hozzád, Veronika, kezdé gyorsan a grófné kérni, hogy vedd pártfogásodba ezt a fiatal leánykát, ki egyedül áll a világon, s teljesen el van hagyatva. Beteg? kérdé hozzá közeledve Veronika. Elalélt, de nemsokára magához tér, s egyelőre itt kell tartanunk. Jó leszel hozzá? Oh, mama, mily kérdés? kiáltott föl melegen Veronika.
Remek fej, s gyönyörű arcz... Kit ábrázolhat? Csak nem azt a hölgyet, ki amaz éjjel kifutott a palotából és Ernesztine rokona? Azután atyjának nyujtá azt, ki kezébe véve és rápillantva, megdermedve ült helyén, kiesett szájából a szivar, s szemei oly rémületet fejeztek ki, minőhöz hasonlót családja soha sem látott annak arczán. Ismeri papa? kérdé Veronika, atyja különös arczkifejezését látva...
De még sok szép időt készülök Zalánczon élvezni. Grófnék nem képzelik, mily fölséges ott a vidék. Kedvelője ön a természetnek? kérdé Veronika. Imádok mindent, a mi szép és igaz, s talán egyedül a természet az, mit nyugalmával, fenséges mozdulatlanságával, sohasem unhatunk meg. De van sok más is, a mit szerethetünk, és szinte sohasem válik unalmassá. Például a művészet.
Veronika látván anyja szomorúságát, letérdelt előtte, s átfonta derekát karjaival és erőltetett mosolylyal, enyelgő hangon mondá: Együtt maradunk, mama, és nem lesz nélkülem elhagyatva... Avagy azt hiszi, nem vettem én észre számtalan szomorúságát házaséletében?
Ki hidegen, egykedvűen vette a legszebb, legelőkelőbb hölgyek rajongásait, kik őt évek óta mint leányuk leendő férjét tekintették, kiért Veronika úgyszólván gyermekkora óta lángol és boldogtalan lesz, ha ezt megtudja?
A Nap Szava
Mások Keresik