United States or Somalia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A reggelinek éppen vége volt s Veronika futott elhozni a mondott képet; Eszthey szivarra gyujtott, Béla nagy várakozással tekintett huga visszajövetele elé, s Hermance grófné oly halovány volt, mint ruhájának csipkéi, és majdnem reszketett izgatottságában. Midőn Veronika visszatért a képpel, legelőször fivére ragadta ki azt kezéből s rápillantva, elragadtatással kiáltott föl.
Tehát a viszontlátásra ma este nyolcz órakor, mondá Hermance, de midőn az ifjú elhagyta a szobát, majdnem leverten fordult férjéhez: Úgy látszik csalódtunk Jakab érzelmeiben Veronika iránt, mondá szomorúan, s félek, hogy leányunk maga is csalódik. Nem lehet arra adni, mit az emberek beszélnek, viszonzá a gróf.
Kétségkívül! viszonzá hévvel Jakab. És a szerelem, folytatta halkan, elfogultan Veronika. Az egészen más érzés, mint a többiekért való rajongás, viszonzá önkéntelen lelkesüléssel Jakab, s arcza gyorsan elváltozott és ismét azon álmodozás ült rajta, mi oly ellenállhatatlanná tette vonásait, s szeme oly kifejezést nyert, mintha a távolban látna valamit.
Szinte kellemetlen volt neki annak megérkezése, tudva, hogy ha Jakab eljön, nem beszélhetnek Dóziáról, de alig volt Veronika távozása után egyedül, midőn a komornyik nem Oroszlayt, hanem Enyingi Loránd grófot jelenté. Szívesen látom, kiáltott föl örvendve Hermance, mert azt remélte, hogy ha többen lesznek a teremben, neki majd alkalma nyílik Jakabbal pár perczig észrevétlenül Dóziáról beszélni.
Most már talán nem érezte kötelezve magát a hallgatásra, s fecsegett a bérkocsisok szokása szerint; de azt is hozzátette, hogy az egyik pályaháztól a másikhoz hajtott velük, mert hárman voltak, és azonnal tovább utaztak. Hova? kérdé meggondolatlanul Oroszlay, nem véve észre, hogy Veronika szemei mily feszülten függnek az ő vonásain.
Még mindig nem értem, grófnő, mondá helyéről fölugorva Oroszlay, ki egészen el volt bájolva Veronika szavai által s annak lelkes kifejezésű arczától, melyet még sohasem látott ily szépnek. Tehát megmagyarázom szavaim értelmét, viszonzá erőltetett mosollyal a leányka, mi azonban nagyon szomoruan sikerült.
Oroszlay ma nálam volt, s megigértem neki, hogy szószólója leszek óhajtásának szülőimnél és Dóziánál, kinek nincs bátorsága igent mondani. Ezt nagyon rosszul tetted, Veronika viszonzá haraggal, de egyszersmind a legnagyobb bámulattal Hermance.
Tehát nem engedhetik meg, hogy találkozzam vele? kiáltott föl türelmetlenül Veronika. A fejedelemnő pár pillanatig gondolkozott. Határozzon ő maga, mondá azután, s csöngetett és a belépő apáczának mondá: Kérdezze meg Somorjay Teodóziát, kiván-e találkozni Eszthey Veronika grófnővel? A zárdaszűz eltünt, s a fejedelemnő ismét vendégéhez fordult.
Hogy mi okból tette azt, maga sem tudta volna megmondani, mind a mellett elbeszélte neki, talán Veronika miatt, s csodálkozva látta, hogy az már az első szavaknál halálsápadt lett és egész testében remegett. Oh Berti, mondá leverten, Holcsi nem hazudott.
Oly nagy hévvel, meggyőződéssel ejté ki e szavakat Veronika, hogy Dózia levéve kezét szeméről, meglepetve tekintett rá. Maga is szereti őt? kérdé önkéntelenül, majdnem rémülten. Sokkal jobban, mint fölfogni képes volna, mert én saját boldogságom árán kivánom őt boldoggá tenni; míg az, kit szeret, romlásán dolgozik.
A Nap Szava
Mások Keresik