United States or North Macedonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Gondoltam, hogy nem teszek semmi rosszat, ha megmondom, hogy fönt van a szobájában és a nagyságos úr is vele van. A nagyságos úr te vagy. Erre a parasztleány megijedt és azt mondta: jaj, akkor nem adhatom oda a levelet... Micsoda levelet? kiáltott Sándor. Én is azt kérdeztem, hogy micsoda levelet? folytatá Atlasz úr.
Ha meg akadna olyan, akinek az írására csakugyan adnának a takarékban, az meg nem írja le a nevét papírra, mert már megjárta vele egyszer s akkor a tintatartót tollastul az ablakon keresztül kivágta az utca közepére, mondván: Üssön beléd a tüzes istennyila fajtáddal együtt. Hát úgy van.
Előbb aggodalmas volt ugyan, aztán ragyogott az arcza s a ki szembekerült vele, mindenkinek elujságolta a nagy örömét: Fiam van, ma reggel jött a világra... Hát az anya egészséges-e? Kérdezgették meg az asszonyok. Mint a makk, nincsen semmi baj. Hála Istennek. Mutogatni szerette volna a gyermeket. Lábujjhegyen surrantak be utána az első szobába azok, a kiket csak elfoghatott.
Ugy e, örülsz neki. Mondd, hogy örülsz. Szólásforma, udvarlás. Sok asszonynak mondtál már ilyet. Félsz örülni... Azt hiszed, abban vallomás volna. Nem bírom ezt a hangot, Bandi. Nyugtalanítasz vele. Most már késő; én már nem tudok másképen. Lásd, ezzel üldözöl el. Mert inkább meghalnék, semhogy fájdalmat okozzak Editnek. És ha nem okoznál? Vajjon nem lehet azt elkerülni?
Vele mentek a cselédek is és a mig végigmentek az udvaron, a konyhaajtóból szájtátva bámult utánuk a fehérkötényes, fehérsapkás szakács, a ki éppen valami czifra madárról kopasztotta le a sok fényes, aranyos tollat.
Családjával együtt újra visszaesett a nyomorba, de azért nem hagyta el az a remény, hogy végül is diadalmaskodni fog. Pedig csúfolkodtak is vele. Azt mondták, könnyű az utcán felismerni, mert kabátja, cipője, sapkája gumiból készült, sőt még a pénztárcája is, amelybe azonban nincs mit raknia.
Atlasz úrnak menet közben eszébe jut valami, meggyorsítja lépteit, nemsokára eléri a kastélyt, szobájába siet és íróasztalához ül. Három levelet ír, nagy gondolkozással, verejtékező fáradsággal. Nehezen megy az írás, de elkészül vele. Az egyik levél Manó fiának szól, a másik vejének, Szádváry Arthur grófnak.
Deliberatum est. Mormogá a visszhang. Tehát determinálja el kend magát szabadon, mert innen csak úgy megy el, ha fölfogadja, hogy első megjelenésekor Pintye Gregort lenyakazza, különben a tömlöczbe vele, mint orgazdával. S a tanács-szolgára tekinte Stiffelbauer Tóbiás uram.
Nagy áldás volt nekünk ez az örökké mosolygó, kedves, csinos, kicsi asszony, mellette a legfüstösebb, legnémetebb korcsmában is otthon kezdtük érezni magunkat. A bálványimádásig mentünk vele szemben. Minden ok nélkül csókoltuk a kezét, gyönyörüséggel türtük, ha nyakon teremtett érte és soha, de soha se tudtunk komolyak lenni, ha ő köztünk volt.
Kelj föl és tanulj abból, a mit kaptál. Tudod, hogy vele nem lehet tréfálni. Az öreg ember nem felelt, de a detektiv mozgást hallott, miből gyanítá, hogy az fölemelkedett a földről, hova Holcsi teperte le s ágyába feküdt, mert az asszony pár percz múlva elhagyta a szobát. Kardos kalapot vett s felöltőt dobott karjára és óvatosan lépett ki szobájából.
A Nap Szava
Mások Keresik