United States or Latvia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hát csak szavazunk mi szépen, eleinte van harmincz babszem a két fiókban, azután, mintha státuspapiros volna, egyre kezd alább szállni, lesz huszonnégy; majd husz, majd tizennyolcz, bukik nyakrafőre minden kandidátus. Az elnök könyörög: „Urak ne dugják el a babszemeket! hová lettek a babok? adják ide, a kinél van!“ Minden ember esküszik és forgatja kifelé a zsebeit, hogy ő nem lopott babot.
A játék ment mint a karikacsapás, hanem egy-két felvonás után a gróf a töbször látott darabban unni kezdte magát. Megszólítja tehát tréfásan Baloghot. Nézze csak kedves igazgató ur. Ezt a darabot, a mi a közönség szemeláttára folyik, meg lehet nézni akármikor. Hanem azt szeretném én látni, hogy akkor mit mivelnek maguk a szinpadon, mikor már az előadásnak vége van. Azt játszszák el a kedvemért.
Azért én mégis Atlasz Samu vagyok és ez a kastély az enyém és a zsebem pénzzel van tele, ha inasnak néznek is, tevé hozzá zsebére ütve. A mi sokkal többet ér, mintha az embert úrnak nézik és a zsebe üres, mondá az előkelő öreges úr, a maga zsebére ütve. Különben van szerencsém magamat bemutatni, én Boglár Kálmán vagyok, s ez itt a leányom, ki szíves engedelmével szintén a kastély vendége lesz.
Otthon. Ugy szoktam, hogy a leányom diktál én meg irok, mint a viz, olyan gyorsan. Meg lesz elégedve a nagyságos ur. Leánya is van? Van. Szép-e? Az öreg hallgatott, de a főnöke megfelelt helyette. Persze. Ugy nézz erre a vén kujonra, hogy gyönyörű lánya van. Általában szépség dolgában nem lehet panasza a familiájára. A felesége ma is szemrevaló asszony, olyan kövérkés... Hazajött már?
Ki akartalak menteni, hogy a faképnél hagytad őket. No ugyan szépen kimentettél. Eh, majd töröm a fejem, hogy mit beszélek szinész-leányoknak. Mit tartozik rájok az egész história?! Ebben igazad van. S talán elintézték volna az ügyet, de Ciprianit izgatta a dolog. Egy félórai szótlan küzdelem után önmaga tért vissza az imént letárgyalt, kinos fejezetre. Különben nekem beszélhetsz, amit akarsz.
Mindabból, miket elmondék, láthatod, kedveltem, hogy csak a kincs, a gazdagság az egyedüli uralkodó a világon. E sárga Mammon a világnak a lelke. A fiatal alchymista gondolkozva húzta össze sűrű, szénfekete szemöldeit: Egy kételyem van, atyám és mesterem! Hermes Trismegistostól kezdve az alchymia nagyjai óvnak mindenkit attól, hogy az arany és meggazdagodás mohó vágyával ne keressék a nagy titkot.
Hogy elküldhesse azt a levelet, ami annál a vén képmutatónál van; gondolá keserű mosolygással és magában rögtön hozzátette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden áron! és kisietett a szobából. Tűvé tette az egész házat, de az öreget sehol sem találta. Végre a konyhában megtudta, hogy kevéssel ezelőtt eltávozott hazulról. Azt mondotta, hogy urának a talárját viszi a szabóhoz.
Tegyen belátása szerint, de nekem szerepem itt bevégződött. Teljesítettem, a mivel megbizott s miután tudja, hol van Dózia, rendelkezhetik vele, a mint jónak látja s a hogy jövőjére nézve legjobbnak tartja. Hermance mindjobban meg volt lepetve e szavakon. Ő mást várt... Elismerést, méltánylását tettének, s Oroszlay oly különös hangon beszélt, mintha... mintha kételkednék szavaiban...
Keményebb dörzsölésnek sem akartam kitenni ingemet, nehogy elszakadjon. Tehát inkább csak símogattam, lágyan és óvatosan, mint valamely drága selymet. Tisztának mindazonáltal tiszta lett a kitűnő ing vagy legalább is tisztának látszott. Már az a tudat is roppant sokat ér, hogy ki van mosva. Visszamentem vele nyirfám alá és kiterítettem a fűre. Száradjon.
Annyira csak tán mégis asszony vagyok. Ha már a kezemben van! Ha már elvesztetted nálam. Úgy e, milyen gyönyörű stilus. Talán el legyek ragadtatva? Igazad van. Nekem mindig igazam van. Most az egyszert kivéve. S ugyan miben nincsen most igazam? Abban, hogy megcsaltalak volna. „Volna?!" Hisz' nem csaltalak meg. S ez a levél? Az sem bizonyít.
A Nap Szava
Mások Keresik