United States or Brazil ? Vote for the TOP Country of the Week !
Szaggatottan lélegzett s ritkás szakálla lobogott. Mikor a barátja egyszer föléje hajolt, hogy kisimítsa szeméből a haját, halálos rémülettel riadt fel s fuldokolva nyögött: Még ne, még ne... A szinház éhes volt már valami őrült nagy sikerre.
Olyan rég volt már, hogy Atlasz úr az épületnek ebbe a szárnyába lépett, hogy Sándor nemcsak meglepetést, hanem ijedséget is érzett látására. Az Istenért, valami baj van? talán anyám lett rosszúl? kiáltott, gyorsan apja elé sietve. Az öreg asszony nem lett rosszúl, úgyis elég rosszúl van mindennap, mióta folytonosan sír és sóhajt, felelt Atlasz úr a fal mellé lapúlva, mintha veréstől félne.
Atlasz úrnak menet közben eszébe jut valami, meggyorsítja lépteit, nemsokára eléri a kastélyt, szobájába siet és íróasztalához ül. Három levelet ír, nagy gondolkozással, verejtékező fáradsággal. Nehezen megy az írás, de elkészül vele. Az egyik levél Manó fiának szól, a másik vejének, Szádváry Arthur grófnak.
Azonban hasztalan várta másnap, harmadnap az idegent, az többé nem mutatta magát, de az ügyvédtől érkezett levél, melyben az egyetlen szóval sem említette a mérnököt, s Klára e miatt nagyon nyugtalan volt és valami Dózia előtt érthetetlen félelem látszott rajta...
Azután Mabelre nézett és félénken mosolygott. A leány nyiltan visszamosolygott rá. Mikor pedig később táncba vitte, így szólt: Egészen jól csinálta! Nem mondottam valami bolondot? kérdezte a fiú. Nem. Igazán nagyszerűen beszélt erősítette amaz. Sokáig ébren feküdt az ágyában az éjjel, vagy inkább reggel felé, mikor nyugovóra tért, a szivét pedig megdobogtatta a bor és az indulat.
Vajjon hová üthetett? Messzire nem, az bizonyos... Úgy éreztem, suttogta egész testében remegve hogy belénk ütött... Nézz ide, fogd meg a kezemet azt hiszem, megbénult... Ugyan! De igen, azt hiszem... Amikor meggyőződött róla, hogy nem úgy van elhallgatott. Én sem beszéltem. Mozdulatlanul, némán kuporogtunk megint valami félóráig a ponyva alatt.
A vén granicsár generális, a divizionárius, az ő régi, elavult tudásával hibát talál úgy is, kész veszekedésre megy az ember. Egy-két tiszt bizonyosan szorong, az első osztályú kapitány úr, ki először vezet zászlóaljat, valami savanyú előérzettel nézett az események elé.
A kis öreg pedig, a ki hiszen ezt már körülbelül tudjuk a temetésrendező volt, egyenesen odament a kocsishoz, a miben az anyám ült s valami hizelgőt mondott neki, ilyenformát: A kapitány ur majdnem, hogy vágtatva ment a másvilágra, hanem nekem sikerült észretériteni a lovat, kezét csókolom. ...És mentünk... Szomoruan, bandukolva, mig odaértünk, a hol vége van mindennek.
Egy kis munkát kap öreg, otthonra. Itt a nagyságos ur valami megbizható embert keres, a ki lemásoljon egyetmást, hát én magát ajánlottam. Kényelmesen csinos kis pénzt szerezhet, csak pontosság, tudja, pontosság, az a fő... Az öreg föllélegzett s boldog mosolygás telepedett aszott, ránczos arczára. Ez már jobb motyogta. Sokkal jobb. Mikorra tetszik? Hát elvállalja?
Azután a két száraz keze közé fogta a gyermek fejét s beszélni kezdett hozzá, mig könnyeivel az arczát mosta. Buksi, te kicsi, no fáj... A gyermek elalélt. Valami kicsi megkönnyebbülés látszott rajta.
A Nap Szava
Mások Keresik