United States or Guernsey ? Vote for the TOP Country of the Week !
Álmosan tiltakozott, mikor valaki Fridolinnak szólította a gyermeket s nem akarta megengedni, hogy tréfára vegyük a dolgot. Magatok látjátok, gyerekek mondta nagy komolyan hogy most már anya vagyok. Olyan szokatlannak tünt föl előtte is ez a nagy komolyság, hogy mosolyogva folytatja: Komoly kötelességeim vannak, értitek, gyerekek, komoly...
Még mindig piszmogsz? kérdezte dorgáló hangon. Wer da? Ki huhog itt? Miért nem fekszel le? Fekszem. Nem igaz! Honnan tudod, hogy nem igaz? Nem vagy te bagoly, hogy ide láss. Az nem vagyok, de a mozgolódásodból tudom, hogy haszontalanul elpiszmogod az időt. Tessék! Akármilyen kicsi, de már anyáskodik és zsarnokoskodni szeretne az ember fölött.
A mikor tellett az időmből, hazaszaladtam, néha még délután is, három és öt óra között... Később diványt is vettünk... Ott hevertem, a mig az asszony a tüz mellett elmosta az edényt s dudorászott... A szekrényben egyszer ezüst forintokat is láttam egymásra rakva. Nem szóltam egy szót se, csak egyszerre ugy éreztem, hogy ur vagyok s arról kezdtem gondolkozni, hogy hol nyitom meg majd a kávéházat.
Igazad van, ez nagyon gyanus, mondá hévvel Enyingi... És most mit akarsz tenni? Tőled akarok tanácsot kérni, hogyan és mi módon lehetne kikutatni Dózia hollétét, mert én az ilyfélékben teljesen járatlan vagyok. Egy ügyes privátdetektivre kellene bizni az ügyet, ha nem akarsz a rendőrséghez fordulni. Csak a legvégső esetben.
Akkor már nem lesz meglepetés a meglepetés. Minek teszed kíváncsivá ezt a fiút? Nézd, már most is olyan kíváncsi, hogy utoljára is el kell neki árulnunk az egész meglepetést. Nem vagyok én kíváncsi egy cseppet sem, mondá Sándor, kissé izgatottan, s helyet cseréltetett lábaival, azt lógatva le, melyet előbb maga alá húzott, s a másikat rakva föl az asztalra.
Ha Sándornak egyik vagy másik kezébe került volna, ki tudja, nem ébredt volna-e föl újra gyanakodása? Sándorról biztos vagyok, mondá Klára erős meggyőződéssel. Föltétlen bizalmat ígért nekem s eddig meg is tartotta szavát. Ha újra csalódnám benne, ha újra megsértené önérzetemet gyanújával akkor de nem, erre nem is akarok gondolni. De én akarok rá gondolni.
Azért én mégis Atlasz Samu vagyok és ez a kastély az enyém és a zsebem pénzzel van tele, ha inasnak néznek is, tevé hozzá zsebére ütve. A mi sokkal többet ér, mintha az embert úrnak nézik és a zsebe üres, mondá az előkelő öreges úr, a maga zsebére ütve. Különben van szerencsém magamat bemutatni, én Boglár Kálmán vagyok, s ez itt a leányom, ki szíves engedelmével szintén a kastély vendége lesz.
Egy fiatal férfifej, amely már régóta sóváran küldözte szét szemének lángoló üzeneteit a barackfák közé. Amikor a leányka már a szélső fák érett gyümölcseit nézegette, megszólalt a mohón kandikáló fej: Jolánka! Itt vagyok! A Madonnácska összerezzent. Anélkül, hogy oda mert volna tekinteni, átsusogott: Géza, legyen esze! már megint felmászott annak a rozoga kútnak a kávájára! hányszor megtiltottam.
Mert szömtül szömbe köll állni. Jött egy hajóslegény, pálinkát ivott, odébb ment, a gazda folytatta: Mert úgy vögye kéröm, hogy én nem vagyok végzött embör, én nem möhetök kardra, pisztojra, már hogy ami maguknál elő van irányozva. Nállunk az nem úgy mén.
Talán neheztelni fog ránk, szólt, s Vidovicsnak ismét úgy tetszett, mintha öröktől fogva ismerte volna ezt a hangot, de Lola nem gondolta azt úgy, ahogy mondta. Lola csak pöröl. Ha egy kicsit megismeri, majd látni fogja, milyen jó leány. Majdnem egykoruak vagyunk, de azért ő az én kis anyám. Én lusta vagyok s szeretem, ha kényeztetnek; ő babuskál. Mondja, mért néz úgy rám?
A Nap Szava
Mások Keresik