United States or Guatemala ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ez a biztatás egy hórihorgas tót fiúnak szólt, aki közvetlen közelében hasalva iparkodott kivágni magából a még megmaradt rezet. Egy facsaró víz ez is, mint a többi. Csak úgy dőlt homlokáról a forró verejték s szája ennek is nyitva... tudtam, hogy a világ aranyáért nem tudott volna köpni. Szomjúságtól kiszikkadt szájában egy darab megdagadt kék szilva ez ilyenkor az ember nyelve.
Most, hogy ismét szerencsém lett hozzájuk, nevetésre ingereltek. Bizonyos, hogy felette furcsák voltak. Ha megfeszültem volna, sem tudtam volna csak egyet is utánozni. Alighanem azt akarod mondani, válaszoltam a hozzám intézett zavaros kérdésre hogy most mindjárt leteszed fejedet szépen a zsákra és aludni fogsz. Merthogy már ideje. Ah, ná!
Mennydörgettét, egészen bizonyos, hogy ez sem volt oktalan beszéd, világosabb és értelmesebb már nem is lehetett volna de annyira úrrá lett felettem a bizonyosság vágya, hogy lehetetlenség volt tágítanom. Egy világért sem tudtam volna ottmaradni! Látnom kell a dolgot saját szemeimmel. Regina hunyorgó szemei égtek, mint a parázs. Nem hiszel nekem... rebegte vérig sértve. Lehet, hogy igazad van.
Ezt a szót, hogy „kérni", olyan nyomatékkal mondta, hogy szigorú parancsnak is beillett. Marietta felugrott. Bánkyné nyugodtan emelte fel a kezét s leintette. Ne izgulj, kérlek, én nem beszélek a világba; elhiheted, hogyha erre a lépésre rászántam magamat, akkor tudtam is, hogy mit csinálok.
Nem akartam háládatlan lenni s elhatározott szándékom volt tudósítani hollétemről, bár nem tudtam volna hova czímezni levelemet, miután sem kilétét, sem lakását nem közölte velem, de Obrenné közvetítette volna a tudósítást. Okom volt arra, hogy ne tudassam kilétemet.
Azt mondtam magamban, olyan józan voltam, mint most azt mondtam: Ha még él az asszony, pofoncsapom azt az embert, aztán felrugom a piacz közepén s elkiabálom, hogy nézzétek: ez az a bitang, a ki nekem szavát adta, hogy a feleségem mellett lesz, ha ágyba esik s nem ment el, pedig ötször hivták. Ha meghalt az asszony, hát akkor más történik, más, előre tudtam a kocsiban.
Nyugodt gyászos ember voltam, az anyósom, mintha meg is neheztelt volna egy kicsit rám, olyan jól viseltem magam. Hanem akkor már jól tudtam, hogy mit teszek azután. Ha arról van szó, hogy előre megfontoltam-e a szándékomat vagy sem, hát ne tessék tovább firtatni. Megvallom én magam is, hogy igenis, még a vonaton elhatároztam a dolgot.
Engem eleinte valósággal elkábított a nagy lárma és a sürgő-forgó roppant elevenség, amely mindenfelől egyszerre csapott le rám. Az erdők örökös csendje és békéje után most egyszerre ez a lármás zaj, nem csoda, hogy szinte belekábultam, míg lassankint valahogy mégis hozzá tudtam szokni.
Ha tudtam volna, hogy kegyelmed ily alávalóságot képes elkövetni, sohasem ajánlottam volna baráti jobbomat, s most vissza is vonom azt. Vegye tehát fösvény kivánata szerint ezen drága kócsagot, de tudja meg, hogy legforróbb óhajtásom: bár fejestül levághatnám azt ezen testről, mely viseléséhez gyalázatossága miatt oly kevéssé méltó.
Őzet akartam mondani, de csak azért is mókusra gondoltam... Alig tudtam nyomába érni azon a rövid distancián, mely az erdő szélétől a kis tóig vezetett. Az alkonyat homálya ezen a csendes helyen már ráborult a bokrokra. Mire odaérkeztem, Regina mohón ivott. Nem pohárból, hanem csak úgy mezei módon hasmánt fekve. Elnevettem magamat. Be sürgős! Nem is vársz, míg előadom a poharamat.
A Nap Szava
Mások Keresik