United States or Jordan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a márványrengetegbe gúnyolódott vele egy kárörvendő gonosz kis ördög a szivében. Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora. János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit, erős akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen, lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet és megöleli a feleségét: nincs tovább.
Milyen jó fiú vagy te, Sándor, kiáltott az öreg asszonyság csillogó szemekkel, kinyitva a papírcsomagot s mohó gyönyörrel ízlelve édes tartalmát. Tudod, mit szeretek és soha sem feledkezel meg szegény öreg anyádról. Ha téged sem áld meg az Isten, akkor nincs igazság az égben... Milyen édes, milyen finom! látszik, hogy a városban készült! soha életemben nem ettem ilyen finomságot.
Micsoda «tetszik gondolni?» kiáltott Boglár úr leereszkedőleg. Mire való ez a feszes hang köztünk? Ha én tegezlek téged, magától értetődik, hogy neked is megengedem a tegezést. Már ez így szokás a társaságban, s most már te is oda tartozol, én viszlek be, s ne félj, ha az én karomon lépsz be, senki sem fog kiutasítni.
Ki veted mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“ Igen is, kivetem. Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül? Nem lata. Te ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer szeme latara. Hat ez mar irtette mestersigit.
Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, azt hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a haragjától. No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... felelte kedvetlenül. José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn büszkén és diadalmasan végre kimondhatá: A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot megtaláltam.
Te fogalmaztad? Persze, hogy én. Azután leirattam. Azután elveszítettem nálad. Hogy én megtaláljam?! Csak nem képzeled, hogy ilyen levelet éppen nálad igazán el lehet veszíteni? Akkor mégis megcsaltál. Féltékenynyé akartalak tenni. S én nem voltam és nem vagyok féltékeny; nem is leszek! értette uracskám? értette? A szobában hirtelen árnyékos borúlat támad egy pillanatra.
Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a levél volt. E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett onnan. Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be hozzám! A te számodra van itt valami. José fogcsikorgatva követte.
Te, Z. A. polgártársam és a veled együtt ebédelők még akkor fordultok a pihent oldalatokra, s horkoljátok ezt a melodiát: „oh, édes hajnali álom“. Tiz óráig elolvasom a hirlapokat, megcsinálom a jegyzeteimet, a mi nem elfelejteni való, azt naplómba jegyzem, mert abból élek; te, kenyeres társaiddal együtt akkor keféled meg a körmödet.
Csak annyi kell hozzá, hogy ott maradj, ahol vagy. De te nem maradsz otthon, veszed a cilinderedet és a sétapálcádat, gondtalanul kisétálsz s remekül eltalálod, hogy éppen oda állj a lehulló tégla alá.
Jakab gróf türelmetlen mozdulatot tett. Én tanácsolnék neked valamit, Lóránd, mondá erőltetett mosolylyal. És az? Próbálj szerencsét te Veronikánál, úgy látszik, nagyon érdeklődöl iránta. Hasztalan fáradtság és hiú remény volna, a mit tanácsolsz. Ki tudja? Én semmi tekintetben sem vagyok hasonló hozzád, s hogy Veronika téged szeret, a fölött semmi kétség.
A Nap Szava
Mások Keresik