United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ne így!... Mondd, hogy megértesz; hogy sajnálsz; hogy jó akarsz lenni hozzám; eressz el szelíden, jóságosan, gyöngéden, Menj. Hagyj itt neki! Judit!! Ne nézz rám úgy! Tudhatod, hogy nem mondom komolyan. De nem bírlak elengedni. Éppen ma nem. Miért éppen ma nem? Mert ma érzem úgy, ahogy még soha, hogy szeretlek. A levegő szinte sistergett az ajka körül, olyan forrónak érezte azt Hadady.
Ha akármi kell is, szivem, mondta a befelé duzzogó és az elégedetlenségét némán elrejtő asszonykának csak hivasd Kardost, üzenj neki, ő majd intézkedik. Magam sem tudnék jobban. Kis híjja volt, hogy erre fel nem kacagott a felesége.
Van ugy is hallottam elégszer hogy egyik-másik nem ellenséges szándékkal fordít hátat a testvéreinek, hanem azért, hogy végkép a faképnél hagyván őket, megszökhessen. Azonban most az ilyen vendéget se láttam volna szívesen, mert nem tudtam volna neki enni adni.
Az egyik asszony pólyázta valaha, a másik az első falovacskát vásárolta neki kilencz hónapos és két hetes korában, a harmadik az anyja ágya mellett virrasztott át egy-két éjjelt, mig az asszony a nehéz napjait élte.
Dózia nagyon fiatal és nagyon tapasztalatlan volt még, de mind a mellett lehetetlennek tetszett neki ez a vallomás.
Hanem ebéd végével előszólitja a sublégátust. Hozd el a gazdád hosszuszáruját. A fiu teljesité a parancsot. Na, domine, tessék rágyujtani; te meg, fiu, tartsd neki a pipát. A legátus nem látta jónak ellene szegülni. Na, most tessék sétálni. A legátusok sétáltak. Most már kérdem: hová megy, domine? A vendégek nevették a szegény diák zavarát. De kérem, báró úr.... Semmi kérelem, hová megy?
Eltűnt az nyom nélkül, mint a lehelet, s ő harmadnap tudatta vendégeivel, hogy neki okvetlen a fővárosba kell menni, de kérte őket, hogy maradjanak tovább is Zalánczon, s ne zavartassák magukat az ő távolléte által, mi nem fog hosszúra terjedni, s addig helyettesítse őt Enyingi, mint háziúr.
A kilencedik század, hiába van neki hadikutyája, már csak ezt sem tudná a tizenegyedik után csinálni. No most aztán sebesen összeállni. Föl a köpenyeget. Összefogni jól, mert a káplár az ezredparancsnokság által kiadott litografált mustrával a kezében jár végig minden egyest, hogy a ráncok az előírt állásban vannak-e.
Mindenről össze-vissza, egyformán, rendszertelenül, szabadon gondolkoztak mind a ketten s néha alig jutott eszükbe, hogy ujra munkához kezdjenek. A lány azt mondta: Az ülés fárasztó, a beszéd pedig élvezetes. Inkább beszéljünk. Hát a képpel mi lesz? Az is elkészül, csak valamivel lassabban. Nem baj az. Ugy is apámat akarom meglepni vele s neki mindegy, akár ma, akár egy hét mulva kapja meg.
Egy óriás, ötven esztendőben egyszer lehetséges tombolás kellene neki, hogy beszéljenek róla, hogy divatba jöjjön, és uralkodjék minden más teátrumok felett. Sóvárgás, éhség volt már a vágyakozás erre az estére. A legutolsó kórista, a ki nem tudott nevet adni a vágyának, szintén érezte, hogy kapkod valami után; ragadós volt a láz, valóságos erőszakoskodás.
A Nap Szava
Mások Keresik