United States or Togo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hova lehetett? tünődött a kertben járkálva, ki ily korán még ágyát sem szokta elhagyni, a mint a szobaleány mondta, még nem is reggelizett és senki sem tudott hollétéről felvilágosítást adni. Pedig ő nem mert az ügyvéd jóváhagyása nélkül semmit tenni, s nem is indult el, mint tervezte, Dózia után.
Egyik a másiknak kínálta az üveget. Az asszony biztatta őket: no még egygyel. Majd máskor, szabadkoztak. Mikor? kérdezte ravaszul a csárdás. A gulyás rántott egyet a vállán. Majd tán a jövő héten, mondta, a bajusza helyét pödörgetve. A csikós a másik oldalára lódította a szűrét. úgy vágta oda foghegyről: Nem veszünk össze ezen; iszen egy dajkálóanyánk volt. A csárdás gyanakodva nézte őket.
Amikor az asszonynak kezet csókolt, úgy rászorította az ajkát arra a kis kézre, hogy szinte nyoma maradt. Hiába! nem igen érthetett a nagy gyöngédséghez. Mindent olyan erősen, határozottan, olyan egészen cselekedett. Borsody mondta is a feleségének: nagyon derék ember, csak ne szorítaná meg úgy a kezemet; minden kézfogás után összeragad az ujjam...
A formáit nézze, a csipőjét, meg a lábát, hát a hogy ideszól, nem ész az, nem?... A diák visszasüppedt a székbe s azt mondta, hogy: de igen, igen, szép, gyönyörü állat. Bolond maga! Ha embert akarok látni ezen a vidéken, akkor a lovat nézem. Az individuum, karakter, tiszta egész. Csupa nemesség. Az akar, az parancsol, az hasonlít hozzám, a ki ur vagyok. Csak nem akarja melléjük állítani ezeket ni.
Elinalt a piktor, hiresztelte a barát mintha rájött volna a bolondóra, úgy hajkurászott a faluban valakit, aki elszállítsa a hazája felé. Útközben azt mondta a fuvarosnak, hogy siet haza Raguzába, mert vasárnap lesz az esküvője. Valószínűleg megbolondult szegény a festék, tojássárga, terpentin, firneisz, kőpor és petroleum szagától.
Veronika nem felelt, gyorsan sietett előre, Ernesztine alig birta követni. Midőn a kocsi-állomáshoz értek. Veronika besegíté az öreg komornát s a kocsisnak mondá: A Sacré-Coeurbe. Ernesztine elámulva ült mellette. Hova mondta a kocsisnak, hogy menjünk? kérdé, azt hivén, hogy nem jól hallott.
De hát a másik, az igazi Dózia hova lett? kérdé Kardos látható nyugtalansággal. A kérdett súgva mondta: Itt van a háznál. Somorjay Juliska néven.
Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában? Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá. Az Isten elvette az eszemet szepegte igazi és mély bűnbánattal. Most azonban kifelé! üvöltötte újra a férj és az országútra mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.
A konyhában ült és sirt. Ülj már le Alice és dolgozz mondta a szobaur, mert tönkre szárad minden a vásznon. Nem. Nincs kedvem most festeni mondta a hölgy és kezeit himbálva járt nyugtalanul fel-alá az udvarban. Abba is fogom hagyni egészen a festést. És tavasszal nem is lehet festeni. A tavasz oly kevéssé festői motivum. Egészen grafikus.
No Franci mondta menj fel az öreghez. Kapsz egy kis bort. Vigyázz majd a lépcsőn, ha lejössz. Mikor ifj. Novoszád Ferenc már a boros pince fölött a kert keritésébe kapaszkodva haladt fölfelé, akkor Zelma néni egy tányéron tésztát hozott ki. Géza úr mondta hoztam egy kis vacsorát. Tessék megkóstolni. Ugy se tetszett máma vacsorázni. De nem is akartam Zelma néni. Csak tessék. Ugy is sokat csináltam.
A Nap Szava
Mások Keresik