United States or Austria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Guszurate legfinomabb szövetei Sirasz legbájolóbb illatait gőzölögték; de épen maga az idegen kéj is hathatósan emlékezteté a leánykát mindarra, mit honjában vesztett, s drága rózsa cseppeket, melyeket szorgos kedvese vánkosaira locsoltatott, nem sokára könyei mosták ki.
Bábeli zavar; dekoraciók, jelmezek, egymás hegyén-hátán, olaszfal és tenger, erdő és holdvilág, és minden számnélküli tartozékai egy előadásnak; ezek közt a mediumon ül Balogh, vele szemben pedig a napos jegyosztó Gál, és veszik számba a pénztárt. Minya te, szól Balogh, hol a belépti dij, a mit a gróf ur adott? Ihol van, feleli Gál. Ötven forint kerekszám. Hazudsz, rivall rá Balogh.
Már több levelet kaptam tőle. Levelet? Miről írt? Ostobaságokról. Szerelméről, bűnbánatáról s több efféléről. Megmutattad férjednek? Miért mutattam volna meg? Ha komolyan veszi, még párbaj lehetett volna belőle. Látod, neked sem szóltam eddig, magamra nézve oly jelentéktelen dolognak tartom az egészet. Mit tettél a levelekkel? Széttéptem és eldobtam. Mikor kaptad az utolsó levelet? Mikor?
Urambátyámnak pedig sohasem volt kenyere, hogy valami merényletet viseljen a lelkén: a rossz lelkiismeret addig is elárulta százszor, a mig az utczán keresztülment; félve tekintgetett széjjel, nyult is, nem is a boltajtó kilincséhez, hogy kinyissa, s mikor végre rászánta magát, ugy megijedt attól a kérdésétől a boltosnak, hogy „mi tetszik?“ hogy szivar helyett tubákot kért tőle, a mit pedig gyülölt.
És mit csinálna a pénzzel, ha szabad érdeklődnöm? Műtermet bérelek, márványt vásárolok ... mintázóállványom, ágyam, szekrényem, mosdótálam sincs, mindent odahagytam a zuglói-uti villában. Hm, hm dörmögött a gyáros, mindent odahagyott. Ez az, amiről beszélni akarok. Ugy-e, Önnek pénze, műkincse, lova, kocsija és autója is volt, nemcsak ágya és mosdószekrénye? Volt nyögte keservesen a szobrász.
De hát hogy nem sült el? Kérdék ingerkedve a fiatalabbak, mintha nem tudták volna. Miért? hát mert megnedvesedett. Ekkor az öreg ur, a ki sokat kötődött a megboldogulttal, igy szólt: Mit gondolsz, talán nem is igaz, hogy azért nem sült el az akna, mert megnedvesedett, hanem tán olyan puskaport tettek belé, a mivel egyszer már lőttek?
Azt mondta, ismert, mint kis leányt, s meg akartam tőle tudni, kik voltak szüleim. Eszthey nyugtalan mozdulatot tett e szavakra. Ki az a Kardos? kérdé feszülten. Mérnök, ki Genfben időzvén, fölkeresett bennünket Holcsi ajánlatával, de mi később kisült, hogy hamis volt, sőt nagy ijedtséget láttam az ügyvéden és Klárán ottléte miatt, mintha féltek volna attól, mit ő nekem beszélt.
Regina vállat vont és egykedvűen hordozta körül a sziklákon hunyorgó tekintetét. Ja, aber was den...? dunnyogta elégedetlenül, mit tehetünk? Belátom, hogy víz nélkül nem lehet itt megmaradni de neked is be kell látnod, hogy vissza nem mehetünk. Persze, hogy belátom és még sem marad egyéb hátra, mint visszaretirálni oda, ahonnan elsvenkoltunk. A szomjúságot nem állom. Én sem. Hát akkor...
Kezdetben itt sem tudtak vele mit csinálni, nem ismerték tulajdonságait, használhatóságát. Matthey nevű angol vállalkozó ismerte fel először a platina számos jótulajdonságát és kezdett érdeklődni az orosz bányák iránt. Az orosz kormány egy ideig maga vásárolta össze az egész termelést és pénzt veretett belőle, de 1845-ben megszüntette a platina-pénzverést.
Midőn már Pesten lakott az öreg ur, ismét meglátogatá ugyanezen rokona. Deák megkinálja szivarral és diskurálnak. A szivar csakhamar elégett feléig, s a rokon megemlékezve a kehidai leczkéről, félreteszi szivarát. Mit csinálsz öcsém? nem jó tán az a szivar? kérdi az öreg ur.
A Nap Szava
Mások Keresik