United States or Guam ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mondja meg neki, hogy még ma kotródjék ki az udvarból. Az ispán intett, hogy ugy lesz. Élelmes ember a kovács, holnap ugy is visszakunyorálja magát. Levelek is jöttek. Majd holnap. Sürgősek. Kadar annyira megszokta már ráhagyni mindent erre a józan egyszerü emberre, hogy még a mostani lelki állapotában is gépiesen engedelmeskedett neki s együtt mentek fel a szobába.
Ismered a bérkocsi számát? kérdé tőle odavetve a grófné közönyt erőltetve, mint kit alig érdekel az elmondott különös történet. Nem! viszonzá a kérdett. A Ferencziek-terén ültem abba s egyenesen az utcza sarkáig hajtattam, de annyira érdekel ama titokzatos hölgy kiléte, hogy holnap, vagy még ma este tudakozódni fogok róla az ott álló bérkocsisoknál.
Itt ma egy betegápoló-egylet akar concertet adni: énekelni, szavalni, cziterázni fognak, nincs mód a vendégeskedésre. „De ha ő exellentiája igen szépen kéreti a korcsmáros urat?“ ostromolt László ur szeliden. „Már nagyon sajnálom; de nem változtathatok rajta“, vedé magát a korcsmáros. „No de ha „én“ kívánom, hogy ennek a derék embernek egy kis mulatság legyen itten!“ vitatá László ur erősebben.
Kutatásaimnak szálai ma még elágaznak, de tömörítenem kell azokat, hogy a gombolyagot egyszerre kettévághassam, mondá villogó szemekkel s gonosz mosolylyal Kardos, ki elemében látszott lenni. Rejtélyekben beszél, de arczán látom, hogy valaki iránt biztos gyanúja van. Ki az, Dóziának valamely ellensége?
Mert ha nagyon fölülkoppantották el a láng hamvát: idő előtt újra hamvasodott, ha pedig valaki nagy magabíztában igen alól koppantotta el, elaludt a gyertya. A gyertyának voltak ily külön szokásai. Bár még ma is vannak.
De Holcsi ravaszabb volt, mint hogy azonnal el ne találta volna, hogy mi hozta az ifjút hozzá s mondá: Méltóztassék belépni, gróf úr, bár ma senkinek sem vagyok itthon, mert holnap egy fontos tárgyalásra készülök, s ilyenkor be szoktam zárkózni, hogy ne zavarjanak. Csak pár perczig veszem igénybe idejét, viszonzá udvariasan Oroszlay, szobájába követve Holcsit. Mivel szolgálhatok?
A fényképe még ma is megvan. Ez állatsokadalom igen barátságos egyetértésben élt egymással.
Hamarosan az íróasztalkájához futott, kapkodva írta meg a levelet Dininek, még meg sem szólította benne. „Bocsásson. meg a könnyelműségemért, írta nem volt szép játék, de csak játék volt. Hisz' én már menyasszonya vagyok valakinek. Felejtsen el végképen. Még ma elutazom." Egy szó sem volt ugyan igaz a meny asszonyságból, de hatásosnak gondolta, azért füllentette. Sőt még csak el sem utazott.
Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.
Tehát itt van az a Klára, s ma nem távozott hazulról? Tudtommal nem. De ő jöhet-mehet a nélkül, hogy engedelmet kérjen, sőt egy idős hölgy naponkint eljön érte, hogy sétálni, olykor szinházba kisérje. Ma azonban, azt hiszem, még nem távozott az intézetből. Nézze meg, kérem, s ha itt van, hivja ide. Mit akar vele, grófné? Kikérdezem Dózia felől.
A Nap Szava
Mások Keresik